A NASA Chandra röntgenobszervatóriuma és az ESA XMM–Newton űrtávcsöve egy különös objektumot fedezett fel a Tejútrendszer központi régiójában, alig néhány száz fényévre a galaxisunk közepén található szupernagy tömegű fekete lyuktól, a Sagittarius A*-tól. A kutatók szerint egy olyan szupernóva-maradványt találtak, amely egy körülbelül 1700 évvel ezelőtt felrobbant csillag után maradt vissza. Ha a felfedezés megerősítést nyer, ez lesz az egyik legközelebbi ismert szupernóva-maradvány a galaktikus központhoz, írja a space pont com.
A maradvány a Sagittarius C nevű csillagkeletkezési régióban található, amelyet sűrű gázfelhők, erős mágneses terek és fiatal, nagytömegű csillagok népesítenek be. A röntgenfelvételeken egy fényes „foltként” jelent meg, amelynek anyaga elképesztő, mintegy 3,2 millió km/órás sebességgel tágul. Ez a sebesség jól illeszkedik a fiatal szupernóva-maradványok viselkedéséhez.
A szupernóvák kulcsszerepet játszanak a galaxisok fejlődésében. Az ilyen robbanások során keletkeznek és szóródnak szét azok a nehezebb elemek – például az oxigén, a szilícium vagy a vas –, amelyek később új csillagok, bolygók, sőt az élet alapanyagaivá válhatnak. Minden kalciumatom a csontjainkban, minden vasatom a vérünkben egy régen felrobbant csillag belsejében született.
A kutatók azonban egy érdekes problémába ütköztek. A vizsgálatok során nem találták meg egyértelműen azokat a megnövekedett nehézelem-koncentrációkat, amelyek egy szupernóva után várhatók lennének. Elképzelhető, hogy az elmúlt évszázadok során a kilökött anyag már összekeveredett a környező gázfelhőkkel. Az is felmerült, hogy a röntgensugárzás nem egy szupernóva-maradványból származik, hanem fiatal, forró csillagok által felhevített gázból. A csapat azonban ezt kevésbé valószínűnek tartja, mivel a megfigyelt röntgensugárzás körülbelül tízszer erősebb annál, mint amit egy ilyen csillaghalmaztól várnának.
A Tejútrendszer központja az egyik legnehezebben tanulmányozható régió az égbolton. A látható fényt hatalmas porfelhők nyelik el, ezért a csillagászok gyakran rádió-, infravörös- és röntgentávcsöveket használnak a terület feltérképezésére. A mostani felfedezés is több műszer együttes munkájának eredménye: a Chandra és az XMM–Newton röntgenadatai mellett a dél-afrikai MeerKAT rádiótávcső és a hawaii Pan-STARRS obszervatórium megfigyeléseit is felhasználták.
A galaxis közepén zajló események megértése rendkívül fontos, ez a régió eltér a Nap környezetétől. Itt sokkal gyakoribbak a csillagrobbanások, a nagytömegű csillagok és a szélsőséges gravitációs hatások. Minden újonnan felfedezett szupernóva-maradvány egy újabb darabja annak a kirakósnak, amelyből egyszer teljes képet kaphatunk a Tejútrendszer legmozgalmasabb és legrejtélyesebb vidékéről.
