így próbálja ki a NASA a pokoli leszállást még a start előtt
Hogyan lehet egy olyan bolygóra kamerát tervezni, ahol a felszínt vastag felhők rejtik el, a hőmérséklet meghaladja a 460 Celsius-fokot, a légnyomás pedig akkora, mintha közel egy kilométer mélyen lennénk a Föld óceánjában? A NASA mérnökei erre nem számítógépes szimulációval keresték a választ, hanem helikopterrel indultak Utah egyik legkülönlegesebb tájára.
A DAVINCI Vénusz-küldetés csapata június végén a Crater Island nevű hegyvidéken próbálta ki azt a kamerarendszert, amely a következő évtizedben a Vénusz légkörén keresztül ereszkedve készít majd felvételeket a bolygó felszínéről.
A helyszínt nem véletlenül választották. A kutatók szerint Utah ezen része geológiai szempontból sok tekintetben emlékeztet az Alpha Regio nevű vénuszi magasföldre, amely a DAVINCI leszállóegységének célpontja lesz. Ez a több milliárd éves terület talán megőrizte a bolygó legkorábbi történetének nyomait, és akár arra is választ adhat, hogy a Vénusz múltjában voltak-e a Föld kontinenseihez hasonló kőzetek, vagy akár folyékony víz is szerepet játszott a felszín kialakulásában.
A tesztek során egy helikopter közel 18 000 láb (mintegy 5500 méter) magasságba emelkedett, majd lassú, csaknem 40 perces ereszkedést hajtott végre. A gép alatt egy műszerekkel teli fémkosár függött, amelyben kilenc különböző berendezés kapott helyet: infravörös kamerák, hőmérséklet- és nyomásérzékelők, GPS-vevők, giroszkópok és más navigációs műszerek. Ezek együtt a későbbi vénuszi szonda működését utánozták.
A legfontosabb kérdés az volt, hogy elegendőek-e a lefelé néző kamera felvételei ahhoz, hogy később háromdimenziós térképet készítsenek a tájról. A kutatók kizárólag a leszállás közben rögzített optikai és infravörös képeket használták fel, majd ezekből számítógéppel újraalkották a teljes domborzatot. Amikor az elkészült modelleket összevetették a területről korábban készített részletes geológiai térképekkel, a két eredmény szinte tökéletesen egybeesett. Ez azt jelenti, hogy a módszer jó eséllyel a Vénuszon is működni fog, ahol nem állnak majd rendelkezésre lézerek, radarok vagy drónok – csak a leszállás közben készített képek.
Az infravörös felvételeknek különösen nagy szerepük lesz. Ezek a hullámhosszak képesek részben áthatolni a Vénusz sűrű légkörén, és segíthetnek megkülönböztetni az eltérő összetételű kőzeteket. A kutatók például elkülöníthetik a szilíciumban gazdag kőzeteket a vasban gazdag területektől, ami fontos támpontot adhat a bolygó geológiai múltjának megfejtéséhez.
A DAVINCI azonban nem csupán fényképezni fog. Az egyórás ereszkedés alatt folyamatosan elemzi a légkör kémiai összetételét, méri a hőmérsékletet, a nyomást, a szélviszonyokat és a nemesgázok arányát. Ezekből a mérésekből a bolygókutatók arra következtethetnek, hogyan fejlődött a Vénusz az elmúlt 4,5 milliárd év során, és miért alakult teljesen másként a sorsa, mint a méretében és összetételében hozzá nagyon hasonló Földé.
Ha minden a tervek szerint halad, a DAVINCI a 2030-as évek elején indul útnak. Mire a szonda eléri a Vénusz felszínét, mindössze körülbelül egy óra telik el a légkörbe lépéstől számítva. Ez alatt a rövid idő alatt olyan adatokat gyűjthet össze, amelyek évtizedekre meghatározhatják, hogyan gondolkodunk a Naprendszer egyik legrejtélyesebb bolygójáról.
