Persze valamikor régen, de vajon miért?
A Tejútrendszer történetének egyik legdrámaibb eseménye akár teljesen át is rendezhette galaxisunk térbeli helyzetét. Egy új kutatás szerint mintegy 10 milliárd évvel ezelőtt a Tejútrendszer frontálisan ütközött egy kisebb törpegalaxissal, amelyet ma Gaia–Sausage (vagy Gaia–Enceladus–Sausage) néven ismerünk. A becsapódás akkora energiát adott át a galaxisnak, hogy a csillagkorong orientációja több mint 90 fokkal elfordulhatott, írja a Royal Astronomical Society.
Persze ez korántsem jelenti azt, hogy a Tejútrendszer egy pillanat alatt „felborult”, és nem is azt, hogy a Naprendszerben bárki észrevett volna bármit (ha akkor épp egy intelligens faj megfigyelte az eseményeket). A folyamat több százmillió évig tartott. A galaxis korongja lassan átbillent egy új egyensúlyi helyzetbe, miközben a benne keringő csillagok továbbra is a gravitáció törvényeit követték. A Nap akkor még nem is létezett, hiszen csillagunk csak körülbelül 4,6 milliárd éve alakult ki.
A kutatók szuperszámítógépes szimulációk százait elemezték. Azt találták, hogy azoknál a spirálgalaxisoknál, amelyeknek a csillaghalója szokatlanul lassan forog, gyakran egy ilyen korai, közel fejjel történő ütközés okozta a korong nagy mértékű elfordulását. Éppen ilyen lassú forgás figyelhető meg a Tejútrendszer csillaghalójában is, amelynek csillagai átlagosan mindössze körülbelül 25 km/s sebességgel forognak a galaxis középpontja körül. Ez rendkívül kevés a galaktikus korong csillagaihoz képest, amelyek nagyjából 220 km/s sebességgel keringenek.
A rejtély megoldásához az ESA Gaia űrszondája szolgáltatta az egyik legfontosabb nyomot. A Gaia rendkívül pontos méréseiből derült ki, hogy a Tejútrendszer halójában rengeteg csillag nagyon elnyúlt, „kolbász alakú” pályán mozog. Ezek nem a Tejútrendszerben születtek, hanem az egykor bekebelezett törpegalaxisból származnak. Innen ered a Gaia–Sausage (Gaia-kolbász) elnevezés is.
A legfelső illusztráción a sárga nyilak ezeket a halócsillagokat jelképezik. Jól látszik, hogy mozgásuk nem követi a galaktikus korong rendezett forgását, hanem sokkal kaotikusabb, különböző irányokba mutató pályákon haladnak. Ez az egyik legfontosabb bizonyítéka annak, hogy a Tejútrendszer múltjában egy rendkívül erőszakos galaxisütközés zajlott le.
A kutatás egy régi kérdésre is választ adhat: miért forog ilyen lassan a Tejútrendszer csillaghalója? A szimulációk szerint egy közel merőleges ütközés jelentős mennyiségű perdületet vont el a halóból, miközben fokozatosan átfordította a galaxis korongját. Ez a két jelenség ugyanannak az ősi eseménynek a következménye lehet.
A Tejútrendszer fejlődése ezzel korántsem ért véget. Korábban más kisebb galaxisokkal is összeolvadt, és a jövőben is várnak rá új találkozások. Néhány milliárd év múlva például a Nagy Magellán-felhő, majd még később az Androméda-galaxis is alapjaiban alakítja át a galaxisunk szerkezetét. A mostani eredmények azonban azt mutatják, hogy a Gaia–Sausage ütközés volt a Tejútrendszer utolsó igazán nagy átalakulása, amely szó szerint új irányba fordíthatta galaxisunkat.
