Az erősödő El Niño a már felmelegedett óceánból ad át hőt a légkörnek
A Föld felszínének átlaghőmérséklete 2026 januárja és szeptembere között mintegy 1,47 Celsius-fokkal haladta meg az iparosodás előtti szintet, miközben az óceánokban tovább gyűlt a hő, a tengerek szintje pedig új rekordot ért el. Az antalyai COP31 klímakonferenciára kiadott jelentésében a Meteorológiai Világszervezet, a WMO arra figyelmeztet, hogy az augusztus óta erősödő El Niño további lendületet adhat a felmelegedésnek, és a hatása 2027-ben is érezhető maradhat. A november 9-én közzétett értékelés szerint 2026 a mérések történetének négy legmelegebb éve közé kerülhet, vagyis az elmúlt évek rendkívüli hőmérsékletei tartósan magas szinten követik egymást.

Az 1,47 fokos eltérés az 1850–1900 közötti időszak átlagához viszonyítja a bolygó egészének felszínközeli hőmérsékletét, amelyben a szárazföldek és az óceánok egyaránt szerepelnek. Egy ilyen globális átlag rengeteg helyi különbséget foglal össze, ezért az érték mögött jóval erősebben melegedő térségek és szélsőségesen forró időszakok is meghúzódnak. A párizsi klímamegállapodás 1,5 fokos célja a több évtizeden át fennálló felmelegedésre vonatkozik, míg a mostani adat kilenc hónap állapotát rögzíti; az éves ingadozásokat az üvegházhatású gázok felhalmozódása mellett az óceán és a légkör természetes változásai is alakítják. E két időlépték együtt segít értelmezni, hogyan emelkednek ki az egyes forró évek a hosszabb távú melegedésből.

Az idei folyamatok egyik meghatározó szereplője az El Niño, amely a Csendes-óceán trópusi térségében alakul ki, hatása azonban a légkör áramlásain keresztül távoli kontinensekig terjed. Átlagos körülmények között a passzátszelek nyugat felé terelik a meleg felszíni vizet, miközben Dél-Amerika partjainál hűvösebb víz jut a felszínre. Amikor ezek a szelek meggyengülnek, a meleg víz nagyobb területre terjed szét kelet felé, és megváltozik, hol ad át az óceán hőt és nedvességet a levegőnek. A felhő- és csapadékképződés átrendeződése olyan légköri változásokat indít el, amelyek egyes régiókban aszályosabb, másutt csapadékosabb időjárásnak kedveznek, miközben a globális felszíni átlaghőmérsékletet is megemelhetik.

A WMO novemberi előrejelzése szerint az esemény decemberre akár a megfigyelések legerősebb El Niñójává fejlődhet. Ez előrejelzett kimenetel, amelynek tényleges alakulását a következő hónapok mérései rajzolják majd ki. A jelenség globális hőmérsékleti hatása rendszerint a kialakulását követő évben a legerősebb, így a mostani óceáni változások már a következő év hőségkockázatait is befolyásolják. Az El Niño során a klímarendszerben meglévő hő eloszlása változik meg: az óceánból több energia kerülhet a légkörbe, és ez ráerősít az emberi eredetű felmelegedésre.

A háttérben a Föld energiamérlegének eltolódása áll. A bolygóra napsugárzás érkezik, a felszín és a légkör pedig energiát sugároz vissza a világűrbe; a növekvő üvegházgáz-koncentráció hatására a rendszer több energiát tart vissza, mint amennyit lead. A felhalmozódó többlethő mintegy kilenctizedét az óceán nyeli el, amely hatalmas víztömegével mérsékli a légkör közvetlen melegedését, közben azonban maga is egyre melegebbé válik. Emiatt a tengerfelszín hőmérséklete mellett a mélyebb vízrétegek hőtartalma is fontos mérőszám: megmutatja, mennyi energia halmozódik fel a bolygón akkor is, amikor a levegő hőmérsékletének emelkedése átmenetileg lassul.

A melegedő tengervíz tágul, a szárazföldi jég olvadása pedig további vizet juttat az óceánba, így a két folyamat együtt emeli a tengerszintet. A mellékelt WMO-adatok szerint a gleccserek 2025-ben több mint 400 milliárd tonna jeget veszítettek, ami hozzávetőleg egy milliméterrel járult hozzá a globális tengerszint emelkedéséhez. A partokon a magasabb alapvízszint miatt ugyanaz a vihardagály messzebbre érhet, miközben a hegyvidékeken a zsugorodó gleccserek az évszakos vízellátást is átalakítják. A jégbe zárt víztartalék csökkenése különösen azokban a folyóvölgyekben válhat meghatározóvá, ahol a szárazabb hónapok vízutánpótlásában jelentős szerepe van az olvadékvíznek.

A csapadék átrendeződése és a hőség az élelmiszer-termelésben is összeér: a vízhiány és a magas hőmérséklet ugyanabban a tenyészidőszakban terhelheti a növényeket, míg az áradások termőföldeket és szállítási útvonalakat károsíthatnak. A korai előrejelzések ezért akkor válnak kézzelfogható védelemmé, ha időben eljutnak a gazdálkodókhoz, az egészségügyi intézményekhez és a veszélyeztetett településekhez. A WMO szerint a többféle veszélyre figyelmeztető rendszert jelentő országok száma 2015 és 2025 között 56-ról 136-ra emelkedett, ami egyre több helyen teremti meg a felkészülés lehetőségét.

Az óceánban felhalmozott hő hosszabb időre összeköti a jelen kibocsátásait a partvidékek jövőjével. Az El Niño lecsengése után a felszíni hőmérséklet éves ingadozása folytatódik, a mélyebb vizekben tárolt energia azonban tovább alakítja a tengerek állapotát és szintjét. Ebből konkrét feladat következik: a parti infrastruktúra és a vízgazdálkodás tervezésében a következő évek levegő-hőmérséklete mellett az óceán már felhalmozott hőjével is számolni kell.

Források: WMO – State of the Climate Update 2026; NOAA – Understanding El Niño; NASA – Ocean Warming; ENSZ – Az 1,5 fokos felmelegedés jelentése. A gleccserek adataihoz a mellékelt WMO-infografikáját használtam