Így árulkodik a Curiosity tizenhárom évnyi mérése a felszín közelében zajló folyamatokról
A Curiosity 2012 óta vesz mintákat a marsi légkörből a Gale-kráterben. Heather Franz és kutatótársai a 2025-ig gyűjtött adatokból azt vizsgálták meg, hogyan változik a légkör szén-dioxidjában a könnyebb és a nehezebb oxigénatomok aránya. A tizenhárom földi évet átfogó méréssorozatban visszatérő évszakos mintázatot találtak: tavasszal és nyáron valamelyest megnő a nehezebb, oxigén–18-as változat aránya, különösen akkor, amikor a Mars pályáján közelebb jár a Naphoz. Az egymáshoz közeli nappali és éjszakai mérések között viszont nem mutatkozott számottevő eltérés.

Az oxigén–18 ugyanúgy részt vesz a kémiai folyamatokban, mint a gyakoribb oxigén–16 (Az oxigén–16 és az oxigén–18 ugyanannak az elemnek két változata, úgynevezett izotópja. Mindkettő atommagjában 8 proton van, de az oxigén–18-ban két neutronnal több található, ezért nehezebb. A Curiosity azt mérte, hogyan változik e két változat aránya a marsi légkör szén-dioxidjában), ám a tömegük közötti különbség miatt egyes folyamatok kissé megváltoztatják az arányukat. A kutatók ezért végigvették, mi történhet a marsi szén-dioxiddal az év során: a sarki jégsapkákon kifagy és később visszajut a légkörbe, a talajhoz kötődhet, a napfény pedig molekulákat bonthat fel. Ezeknek a hatásoknak az önálló modelljei nem adták vissza teljesen a Curiosity által mért oxigénváltozást, egy további folyamat bevonásával viszont sikerült reprodukálni a mintázatot: a szén-dioxid oxigénatomokat cserélhet a felszínhez kötődő, oxigén–18-ban gazdag vízzel.
Ez a víz a modellben egészen vékony, folyadékszerű rétegként lehet jelen a felszínen, vagy a marsi por és törmelék szemcséihez tapadhat. Ilyen kis mennyiséget a rover képein nem lehetne felismerni; a lehetséges jelenlétére a levegő összetétele utal. A melegebb évszakokban kedvezőbbé válhat az oxigéncsere, ami magyarázatot adhat arra is, miért akkor erősödik fel az izotóp jele a mintákban. Ez a víz szerepére épülő értelmezés a mérések és a modell összevetéséből született oly módon, hogy a Curiosity közvetlenül a légköri szén-dioxidot vizsgálta.
Jelenleg a mérések egyetlen, egyenlítőhöz közeli kráterből származnak, ezért az adatok alapján még nem különíthető el pontosan, mennyit ad a jelhez a Gale-kráter környezete és mennyit a Mars nagyobb térségeinek évszakos körforgása. A felismerés így is új vizsgálati lehetőséget ad: ha más helyszíneken is mérni tudják a szén-dioxid oxigénizotópjainak évszakos változását, a légkör összetételéből következtethetnek arra, hol és mikor léphet kapcsolatba a levegő a felszínhez kötődő vízzel. A Mars jelenlegi vízkörforgásának egy része tehát olyan vékony rétegekben zajlódhat, amelyek nyomát könnyebb a levegőben megtalálni, mint magán a talajon.
Forrás: Franz és munkatársai, Proceedings of the National Academy of Sciences (2026).