Izraeli kőeszközök bizonyítják, hogy a pengék készítésének tudása jóval az elterjedésük előtt megjelent.
Mintegy félmillió évvel ezelőtt a mai Izrael területén élő emberek már hosszú, keskeny kovapengéket pattintottak, miközben környezetükben továbbra is a hagyományos kézibalták és egyszerűbb kőszilánkok uralták a szerszámkészletet. A Dzsaldzsúlja nevű lelőhelyen talált darabok közül néhány egy később elterjedt eljárásra emlékeztet: készítőjük úgy munkálta meg a követ, hogy egymás után több pengét tudjon leválasztani róla. A térségben a pengék rendszeres gyártása nagyjából százezer évvel később vált jellemzővé.

A kutatók számára a pengék mellett megmaradt kőmagok és pattintási hulladékok is beszédesek, mert ezekből rekonstruálható, hogyan dolgozott az egykori szerszámkészítő. A mintegy 25 ezer vizsgált kőeszköz és kőtöredék között 282 olyan darabot elemeztek részletesen, amely a pengekészítés valamelyik lépéséhez köthető. Ez a technika a leletegyüttesnek csupán kis részét adta, ám több lelőhelyrészen és több korszakból is felbukkant, ezért többnek látszik egyetlen szerencsés ütés véletlen eredményénél. Egyes kőmagokon egymást követő pengeleütések nyomai maradtak fenn, más darabokon az is felismerhető, hogyan igazították ki a kő felszínét a következő penge leválasztásához.
A környéken fekvő Készem-barlang későbbi leleteiben ez a fajta munka már sokkal hangsúlyosabb. Ott a pengék készítése a szerszámgyártás bevett része volt, és a használati nyomok alapján a vágóeszközöket állatok feldolgozására is alkalmazták. Dzsaldzsúlja korábbi, ritkább pengéi így egy technológia kezdeti szakaszába engednek bepillantást: a készítők ismerték az eljárás több fontos fogását, közösségeik mindennapi eszközkészlete mégis főként a régebbi módszerekre épült. A kutatók szerint a későbbi elterjedésben az életmód és a feldolgozott zsákmány változása is szerepet játszhatott, bár a dzsaldzsúljai pengék pontos felhasználását a leletek alapján nem lehet ugyanilyen részletességgel megállapítani.
Hasonlóan korai pengekészítés nyomait Afrikában is megtalálták, eltérő alapanyagokkal és pattintási eljárásokkal. A dzsaldzsúljai leletek ezért egy nagyobb történethez kapcsolódnak: a hosszú vágóélek előállításának ötlete több embercsoportnál is megszülethetett, jóval a modern ember megjelenése előtti időkben. Egy új szerszám elkészítése és annak mindennapos használata között akár százezer év is eltelhetett; Dzsaldzsúljában éppen ez a ritkán megőrződő időköz vált láthatóvá a köveken.
Helyben gyűjtött kovakövet használtak, főként a közeli Kana-patak környékéről. A pengékhez többnyire finom szemcséjű, egyenletes szerkezetű kovát választottak: csíkos és egyszínű változatokat is. Durvább, töredezettebb szerkezetű kovából jóval kevesebb penge készült.
Források a cikkhez:
- Vlad Litov, Maayan Shemer és Ran Barkai (2026): Early Blade Production in the Levantine Late Acheulian: Implications for the Origins of Blade Technology. Quaternary, 9(6), 77. Ez a dzsaldzsúljai leleteket elemző eredeti kutatás; a keltezés, a kovakő típusai és a korai pengekészítés leírásának fő forrása.
- Ron Shimelmitz és munkatársai (2011): Systematic blade production at late Lower Paleolithic (400–200 kyr) Qesem Cave, Israel. Journal of Human Evolution, 61, 458–479. A későbbi, rendszeres pengekészítéssel való összehasonlításhoz.