Egy új régészeti értelmezés szerint a Britannia római meghódításában kulcsszerepet játszó Verica valójában nő lehetett. A felvetés az egész vaskori brit hatalmi rendszer történetét új megvilágításba helyezheti.
Kr. u. 43-ban Claudius római császár légiói partra szálltak Britanniában, és megkezdték a sziget meghódítását. A hadjárat hosszú időre meghatározta a brit történelem alakulását: a rómaiak városokat, utakat, katonai táborokat és új közigazgatási rendszert építettek ki, miközben a helyi törzsek egy része ellenállt, mások szövetséget kötöttek a hódítókkal. Az invázió előzményei között évtizedek óta fontos helyet foglal el egy Verica nevű brit uralkodó története, akit saját területéről elűztek, és aki Rómában keresett segítséget hatalma visszaszerzéséhez. A történészek hagyományosan férfiként, királyként írtak róla, egy új régészeti értelmezés azonban felveti, hogy a római beavatkozás egyik meghatározó szereplője valójában királynő lehetett.
Verica a mai Dél-Anglia területén élő atrebaták uralkodója volt a Kr. u. 1. század első felében. A törzs a mai Hampshire, Sussex és Berkshire térségében rendelkezett jelentős befolyással, központjai között pedig fontos szerepet játszott a mai Chichester közelében fekvő Selsey és a Silchester környéki településhálózat. A régió ekkor már élénk kereskedelmi és diplomáciai kapcsolatokat ápolt a Római Birodalommal. A kontinensről luxuscikkek, bor, kerámia és különféle használati tárgyak érkeztek, miközben a helyi előkelők saját pénzeket verettek, és egyre gyakrabban alkalmaztak római mintákat hatalmuk kifejezésére.
Verica létezéséről elsősorban a nevével ellátott pénzérmék tanúskodnak. Ezeken a latin betűkkel írt VERICA név, illetve különböző rövidített változatai jelennek meg, gyakran a REX, vagyis király szóval együtt. A kutatók hosszú időn keresztül ebből arra következtettek, hogy Verica férfi uralkodó volt, aki a római politikai kultúrából átvett címmel hangsúlyozta hatalmát. A Bournemouth Egyetemen dolgozó Miles Russell régész új elemzése szerint azonban érdemes újragondolni ezt a következtetést, mert a pénzeken szereplő cím, a név értelmezése és a korabeli brit társadalom sajátosságai összetettebb képet rajzolhatnak ki.
A római forrásokban használt latin politikai fogalmak ugyanis gyakran olyan helyi intézményeket és hatalmi viszonyokat írtak le, amelyek jelentősen különböztek a rómaiak által ismert rendszerektől. A vaskori Britannia törzsi királyságairól kevés közvetlen írásos dokumentum maradt fenn, ezért a régészek elsősorban pénzérmékből, temetkezésekből, településmaradványokból és későbbi római beszámolókból próbálják rekonstruálni a politikai szervezetüket. Russell felvetése szerint Verica női uralkodóként is betölthette azt a vezető szerepet, amelyet a pénzfeliratok és a történeti események alapján tulajdonítanak neki. Az értelmezés központi eleme, hogy a latin REX cím használatából önmagában mennyire következtethetünk az uralkodó nemére, illetve hogyan értelmezhették a rómaiak a brit vezetők rangját.
A brit vaskor társadalmaiban a nők politikai és gazdasági szerepére több régészeti és történeti adat utal. A leggazdagabb temetkezések között nőkhöz köthető sírok is előfordulnak, amelyek értékes tárgyai magas társadalmi helyzetet jeleznek. A római hódítás időszakából pedig két jól ismert női vezető története maradt fenn. Boudicca, az icenusok királynője Kr. u. 60 vagy 61 körül hatalmas felkelést vezetett a római uralom ellen, míg Cartimandua, a brigantesek uralkodója hosszú időn át Róma szövetségeseként kormányozta népét. Mindkét esetben nő gyakorolt tényleges politikai hatalmat, diplomáciai kapcsolatokat tartott fenn, és katonai döntésekben is meghatározó szerepet játszott. Verica lehetséges női volta így beleilleszthető a korabeli brit hatalomgyakorlás ismert változataiba.
Verica történetének jelentőségét a római invázióhoz fűződő kapcsolata adja. A Kr. u. 1. század első évtizedeiben a délkelet-britanniai törzsek között egyre erősebb politikai versengés bontakozott ki. A Catuvellauni törzs uralkodói, különösen Cunobelinus és utódai, fokozatosan kiterjesztették befolyásukat a sziget déli területeire. Verica hatalma ebben a folyamatban meggyengült, végül pedig kénytelen volt elhagyni királyságát. A római történetíró, Cassius Dio beszámolója szerint egy Berikos nevű, Britanniából elűzött személy Claudius császárhoz fordult segítségért, és közreműködött a római beavatkozás előkészítésében. A történészek jelentős része ezt a Berikost Vericával azonosítja.
A római hadjáratnak természetesen szélesebb politikai és stratégiai előzményei voltak. Claudius császárnak, aki Kr. u. 41-ben került hatalomra, különösen fontos volt egy látványos katonai siker, amely megerősíthette helyzetét a római politikai elit és a hadsereg szemében. Britannia meghódítása korábban Julius Caesar két expedíciója idején, Kr. e. 55-ben és 54-ben már felmerült, a sziget tartós megszállására azonban akkor nem került sor. Egy elűzött brit uralkodó támogatása megfelelő diplomáciai indokot kínálhatott a beavatkozáshoz, amelynek eredményeként a rómaiak fokozatosan ellenőrzésük alá vonták Britannia jelentős részét.
Verica nőként való azonosítása különösen érdekes lenne ebben a politikai környezetben. Ebben az esetben egy brit királynő személyes hatalmi konfliktusa és római diplomáciai kapcsolatai is szerepet játszhattak abban a döntéssorozatban, amely végül a légiók partraszállásához vezetett. A rómaiak saját társadalmában a nők hivatalosan nem tölthettek be császári vagy választott politikai tisztségeket, a birodalom határain túl azonban rendszeresen találkoztak olyan közösségekkel, amelyekben női uralkodók is jelentős hatalommal rendelkeztek. Egy brit királynő és Claudius császár közötti diplomáciai kapcsolat ezért a két társadalom eltérő politikai hagyományainak találkozását is jelenthette.
A felvetés megítélésénél ugyanakkor a régészeti bizonyítékok természete is meghatározó. Verica esetében jelenleg elsősorban pénzérmék és közvetett történeti források állnak rendelkezésre, amelyekből a politikai hatalom, a rokoni kapcsolatok és az uralkodói címhasználat bizonyos elemei rekonstruálhatók. Egy pénzérme felirata azonban nyilvánvalóan gyengébb bizonyítéként szolgál, mint egy emberi maradványokkal együtt feltárt, pontosan keltezhető temetkezés. Russell értelmezése ezért történeti és régészeti hipotézis, amelynek elfogadásához a névhasználat, a címek és a korabeli hatalmi viszonyok további vizsgálata szükséges.
A kutatás ezen kétségek ellenére is nagyon fontos, mert a vaskori Britannia politikai történetét sokáig olyan uralkodói névsorok alapján rekonstruálták, amelyekben a latin címeket és a későbbi történetírók megfogalmazásait gyakran közvetlenül a helyi társadalmi viszonyokra alkalmazták. Ha Verica valóban nő volt, akkor a római hódítás előtti évtizedek egyik legnagyobb hatású brit diplomáciai szereplőjét több mint másfél évszázados modern történetírás során tévesen sorolták a férfi uralkodók közé. Ez pedig arra utalna, hogy a vaskori Britannia női politikai vezetőinek ismert története Boudiccánál és Cartimanduánál korábban kezdődött, és akár a sziget római meghódításának közvetlen előzményeiig is visszanyúlhatott.
Forrás: New Scientist – British Iron Age ‘king’ who prompted Roman invasion was probably a woman.
