Új megfigyelések szerint az Alba Mons térségében vulkáni eredetű gázok szivároghatnak a bolygó belsejéből.
A Mars felszínén található a Naprendszer néhány legnagyobb vulkánja. Az Olympus Mons mintegy 22 kilométerrel emelkedik a környező síkság fölé, az Alba Mons pedig több mint ezer kilométeres kiterjedésével a bolygó egyik legnagyobb vulkáni képződménye. Ezek a hatalmas hegyek abból az időszakból maradtak fenn, amikor a Mars belsejéből feltörő olvadt kőzet óriási területeket borított be, és a vulkáni működés alapvetően alakította a bolygó felszínét. A legtöbb ilyen képződmény több százmillió vagy akár több milliárd éves, ezért a Marsot sokáig olyan égitestnek tekintették, amelynek vulkáni tevékenysége már régen véget ért. Az utóbbi évek megfigyelései azonban egyre több jelét tárták fel annak, hogy a bolygó belseje ma is őrizhet elegendő hőt bizonyos geológiai folyamatok fenntartásához.
Egy 2026 novemberében ismertetett kutatás újabb bizonyítékokat keresett erre a lehetőségre az Alba Mons környezetében. A kutatók a Mars légkörében észlelt hidrogén-klorid eloszlását vizsgálták, majd az eredményeket összevetették a felszín nagy felbontású felvételeivel. A mérések alapján a vulkán térségében időszakosan megnövekszik a hidrogén-klorid koncentrációja, méghozzá olyan évszakban, amikor a bolygó légkörében általában már csökken ennek a gáznak a mennyisége. A jelenség egyik lehetséges magyarázata, hogy a gáz a felszín alatti kőzetekből, esetleg egy még mindig meleg magmás rendszerből származik.
A megfigyeléseket az Európai Űrügynökség és a Roszkoszmosz közös ExoMars-programjának Trace Gas Orbiter űrszondája végezte, amely 2016 óta kering a Mars körül. Műszerei a légkör rendkívül kis mennyiségben jelen lévő összetevőit is képesek kimutatni, így olyan kémiai folyamatokról szolgáltatnak információt, amelyek a felszínről vagy a bolygó belsejéből eredhetnek. A hidrogén-kloridot először 2020-ban azonosították a marsi légkörben, és már akkor felmerült, hogy jelenléte összefügghet a porviharokkal, a felszíni ásványokkal, illetve a víz körforgásával. A vegyület a Földön vulkáni gázokban is előfordul, ezért a kutatók a marsi megjelenésének földrajzi és évszakos mintázatát is megvizsgálták.
A hidrogén-klorid koncentrációja a Mars északi féltekéjén rendszerint a téli időszakban emelkedik meg, majd a nyári hónapokban fokozatosan csökken. Az Alba Mons környékén azonban a kutatók a kora nyári időszakban is ismétlődő koncentrációnövekedéseket észleltek. A gáz megjelenése egy viszonylag jól körülhatárolható területhez kapcsolódott, ami felvetette egy helyi forrás lehetőségét. A kutatócsoport ezért az űrszonda CaSSIS kamerájának felvételeit is megvizsgálta, és a vulkán lejtőin keskeny, helyenként több száz méter hosszú hasadékokat azonosított. Egyes repedések környezetében a felszín színe és fényvisszaverő képessége is eltér a környező területekétől, ami ásványi átalakulásokra vagy lerakódásokra utalhat.
A Földön a vulkáni területeken gyakran előfordul, hogy a felszín alatti forró kőzetekből gázok szabadulnak fel, amelyek repedéseken és törésvonalakon keresztül jutnak a légkörbe. Az ilyen gázkibocsátó nyílásokat fumaroláknak nevezik. Működésük hosszú ideig fennmaradhat két vulkánkitörés között, sőt egyes területeken akkor is folytatódhat, amikor a felszínen már évezredek óta semmilyen lávafolyás sem jelent meg. A marsi hasadékok hasonló szerepet tölthetnek be, amennyiben kapcsolatban állnak egy mélyebben fekvő, még mindig meleg kőzettömeggel.
A kutatók az évszakos változásokra is kidolgoztak egy lehetséges magyarázatot. A Mars rendkívül hideg telein a felszíni hőmérséklet helyenként mínusz 120 Celsius-fok alá süllyedhet, és a légkör szén-dioxidjának egy része dér formájában rakódik le. A repedésekben felhalmozódó fagyott anyag időszakosan elzárhatja a mélyből érkező gázok útját, majd a tavaszi felmelegedés során a jég szublimációjával ismét szabaddá válhatnak a járatok. A gázkibocsátás így éppen akkor erősödhet fel, amikor a Mars északi féltekéjén beköszönt a melegebb évszak. Ez a folyamat magyarázatot kínálhat az Alba Mons fölött megfigyelt szokatlan hidrogén-klorid-koncentrációra, bár a repedések és a gázforrás közötti közvetlen kapcsolat további vizsgálatot igényel.
A Mars geológiai aktivitására az elmúlt években más megfigyelések is utaltak. A bolygó egyes vulkáni vidékein olyan lávafolyásokat találtak, amelyek kora mindössze néhány millió év lehet, ami a Mars több milliárd éves történetéhez képest rendkívül fiatalnak számít. Az Elysium Planitia térségében azonosított egyik vulkáni eredetű lerakódás korát egyes kutatók körülbelül 50 ezer évre becsülték. A NASA InSight leszállóegysége 2018 és 2022 között több mint 1300 marsrengést is regisztrált, köztük olyanokat, amelyek a Cerberus Fossae törésrendszerének környezetéből származtak. A rengések a marsi kéregben ma is zajló mozgásokról tanúskodnak, és egy részük kapcsolatban állhat a bolygó belső hőjével.
A Mars kisebb tömege és mérete miatt gyorsabban veszítette el kialakulásakor felhalmozott hőjének jelentős részét, mint a Föld. A bolygó belsejében azonban ma is termelődik hő a radioaktív elemek bomlása során, és a köpeny bizonyos részei elegendően melegek lehetnek ahhoz, hogy kedvező körülmények között részleges olvadás következzen be. A Marsnak jelenleg is van folyékony külső magja, miközben a felszín alatt megmaradt hő eloszlása területenként eltérhet. Az Alba Mons alatt feltételezett magmás rendszer ennek a hosszú ideig fennmaradó belső aktivitásnak az egyik lehetséges megnyilvánulása lehet.
A vulkáni hő jelenléte az élet kutatásában is fontos szerepet kaphat. A Mars mai felszínén az alacsony légnyomás, a hideg és az erős sugárzás miatt a folyékony víz tartós fennmaradásának feltételei rendkívül kedvezőtlenek. A felszín alatt viszont a kőzetek védelmet nyújtanak a sugárzással szemben, a mélyből érkező hő pedig helyenként megváltoztathatja a víz fizikai állapotát. Ha egy ilyen területen megfelelő mennyiségű jég vagy felszín alatti vízkészlet található, a meleg kőzetekkel való érintkezés hidrotermális rendszert hozhat létre, amelyben a víz és az ásványok közötti kémiai reakciók energiaforrást biztosíthatnak mikroorganizmusok számára.
A Földön az óceánok mélyén található hidrotermális kürtők környezetében egész élőközösségek működnek a Nap energiájától függetlenül. Egyes mikroorganizmusok hidrogénből, kénvegyületekből vagy más redukált anyagokból nyerik az életműködésükhöz szükséges energiát. Hasonló folyamatok a Mars felszín alatti környezetében is elképzelhetők, amennyiben megfelelő hőmérséklet, folyékony víz és felhasználható kémiai anyagok állnak rendelkezésre. Az Alba Mons térségében feltételezett gázkibocsátás ezért olyan helyszínre irányíthatja a figyelmet, ahol a bolygó belső hője akár hosszú időn keresztül is kedvezőbb körülményeket teremthetett a mikrobiális élet számára.
Az Alba Mons hasadékainak további vizsgálata így a Mars belső szerkezetéről és az élet lehetséges élőhelyeiről is új információkat adhat. A hidrogén-klorid eredetének tisztázásához a légköri mérések folytatására, a felszíni ásványok részletesebb elemzésére és lehetőség szerint közvetlen helyszíni vizsgálatokra lesz szükség. Egy későbbi leszállóegység a repedések környezetében mérhetné a talaj hőmérsékletét, a kiáramló gázok összetételét és a felszín alatti hőáramot, ami segíthetne megállapítani, hogy valóban működik-e ott egy mélyebb geotermikus rendszer.
Forrás: Space.com, 2026. november 4.; Science Advances, 2026. november 4.
