A már tárgyalt kedvenc sorozatunk, a For All Mankind egyik legsokkolóbb jelenetében egy szovjet kozmonauta szkafanderét lövedék találja el a Hold felszínén, majd a ruha belseje lángra lobban. A jelenet drámai és horrorisztikus, de vajon megtörténhetne-e a valóságban?
A rövid válasz: igen, bizonyos körülmények között meglepően reális lehet.
Elsőre furcsának hangzik, mert a Holdon nincs légkör, így hagyományos értelemben nem “éghet” semmi a szabadban, amihez nincs oxidálószer, vagyis a foldi körülmények között az oxigén, a kulcs azonban az, hogy a tűz nem kívül, hanem a szkafander belsejében keletkezik. Egy űrruha valójában egy mini űrhajó (ezt mér korábban tárgyaltuk pár cikkben). A belsejében mesterséges légkör van: oxigén, szabályozott nyomás, keringtetett levegő és elektromos rendszerek. Az Apollo-program idején használt űrruhákban a belső nyomás körülbelül 0,26 bar (3,7 psi) volt, és a légkör 100% oxigénből állt. A mai űrruhák, például az Extravehicular Mobility Unit (EMU), ami a Nemzetközi Űrállomáson is rendszeresítve van, szintén közel tiszta oxigént használnak, és a nyomásuk hasonló, körülbelül 0,29 bar (4,3 psi).
Az Apollo-program idején például az űrhajósok tiszta vagy közel tiszta oxigénes környezetben dolgoztak csökkentett nyomáson. Ez rendkívül veszélyes lehet tűz szempontjából. Az Apollo–1 tragédiája is részben emiatt történt 1967-ben: a kabin oxigéndús légköre miatt a tűz másodpercek alatt végigsöpört az kapszulán (ezek után változtattak az eljárásokon, ezt is említettem már egy korábbi cikkben. Összehasonlításképpen, Az Apollo-korszakban a Apollo Parancsnoki Modul szintén tiszta oxigénes környezetet használt, míg a mai űrhajók, vagy az ISS belsejében a légkör szinte megegyezik a földivel: kb. 1 bar nyomás és 21% oxigén.)
A tűz terjedésének sebessége oxigéndús környezetben drámaian megnő. Ha egy lövedék áthatolna egy szkafanderen, több veszélyes dolog történhetne egyszerre.
Az első a hirtelen dekompresszió. A ruha nyomása zuhanni kezdene, miközben az oxigén nagy sebességgel kiáramlik az űrbe, ami önmagában életveszélyes.
A második probléma a becsapódás energiája: a lövedék nemcsak lyukat ütne, hanem fémszilánkokat, forró törmeléket és szikrákat is létrehozhatna. Egy modern lövedék hatalmas mozgási energiát hordoz. Ez a mozgási energia azért lényeges, hogy milyen károkat tud okozni az űrruha belsejében (az űrhajóson kívűl persze), amely esetleg tüzet okozhat.
Mivel a sebesség négyzetesen szerepel az egyenletben, a lövedék óriási energiát szabadíthat fel.
Például egy 10 grammos (0,01 kg) puskalövedék 900 m/s sebességgel (Ez körülbelül 4 kilojoule, ami nagyjából annyi energia, mint amikor egy 100 kilogrammos tárgy több mint 4 métert zuhan):
Ha ez a forró fémtörmelék (a fémtörmelék a lehet a golyó egy széttört repesze, vagy egy megsérült fémalkatrész) oxigéndús környezetbe jut, könnyen meggyújthat műanyagokat, kábeleket vagy a ruha belső rétegeit. A sorozatban látható heves lánggal égő sisak kissé túlzó, de maga a belső tűz nem sci-fi, sőt, az űrügynökségek ma is komolyan foglalkoznak ezzel a veszéllyel: a modern szkafanderek anyagait szigorúan tesztelik gyúlékonyságra, mert egy kis szikra is végzetes lehet tiszta oxigénes környezetben.
Van azonban egy fontos részlet, amit filmipar felnagyít: a lángok máshogy viselkednek az űrruhában, a súlytalanságban. A Holdon kisebb a gravitáció, így valószínűleg nincs felfelé csapó láng (mivel erről még nem született kísérlet a Holdon, csak következtetünk), bár a szkafander belsejében keletkező légáramlás a nyomásveszteség miatt okozhat némi lobogást. Az égés inkább gömbszerűen jelenne meg az űrruha belsejében, így a sorozatban szereplő űrhajóssisakjában felfelé lobogó lángok ellentmondanak ennek.
A másik pusztító dolog lehet szimplán hő, még a lövés nélkül is okozhatna vészhelyzetet. Az űrruhák tele vannak elektronikával, műanyaggal, szigetelőrétegekkel és kommunikációs rendszerekkel, ezek közül sok a magas oxigénszint (és még mindíg a régi űrruhákról van szó) mellett könnyebben gyulladhat. Egyetlen sérült akkumulátor vagy elektromos zárlat tovább súlyosbíthatná a helyzetet (talán ebben a jelenetben is eltalált a golyó valamilyen gyúlékony alkatrészt).
És itt jön még a holdi környezet egyik különösen kegyetlen tulajdonsága: nincs a földi körülményekhez hasonlítható segítség. A Földön egy égő ruhát el lehet oltani oltószerrel vagy az égést segítő oxigén elfolytásával, de a Holdon ez igen nehezen kivitelezhető egy űrruha belsejében keletkezett tűz esetén.
A konklúzió tehát az, hogy a jelenet tudományos alapja meglepően erős. Egy lövedék által átszakított, oxigéndús szkafander belsejében keletkezhet tűz, vagy legalábbis ahhoz hasonló izzó folyamat. A valóság talán kevésbé lenne látványosan filmszerű, de mindenképpen kellően halálos: nyomásvesztés, és persze, ha a golyó nem akad meg valamilyen műszerben vagy ellenállóbb részben, akkor a sérült hamar elvérzik gyors segítség nélkül.
