A NASA most először mutatta be részletesen, hogyan szeretné felépíteni az emberiség első valóban tartós holdbázisát a Hold déli pólusvidékén. A terv egy fokozatosan feltáruló küldetésről szól, egy évekig tartó, prcízen tervezett építkezésről, amely során robotok, automata járművek, holdjárók, drónok és végül maguk az űrhajósok alakítják ki az állandó jelenlétet a Hold felszínén.
A déli pólus nem véletlen választás. A kutatók szerint itt találhatók azok az örökké árnyékban lévő kráterek, amelyek vízjeget rejthetnek. Ez a jég kulcsfontosságú lehet: ivóvizet, oxigént, sőt rakéta-üzemanyagot is elő lehet állítani belőle. Emellett egyes magasabb területek szinte folyamatos napsütést kapnak, ami ideális a napelemes energiaellátáshoz.
A program három nagy fázisra oszlik. Az első szakasz 2029-ig tartana, és elsősorban tesztelésről szól. Ebben az időszakban több tucat robotikus küldetés érkezne a Holdra, hogy kipróbálják azokat a technológiákat, amelyekre később az embereknek szükségük lesz. Ide tartoznak az automata holdjárók, a teherszállító rendszerek, a kommunikációs hálózatok, a navigációs rendszerek és az energiatermelő egységek. A NASA tervei szerint ekkor jelennek meg az első olyan drónok is, amelyek önállóan kutathatják fel a biztonságos leszállóhelyeket és a jéglerakódásokat.
A második szakaszban, 2029 és 2032 között kezdődne meg maga az infrastruktúra kiépítése. Ekkor már nemcsak rövid látogatásokról lenne szó, hanem félig állandó holdi létesítmények telepítéséről. A tervekben szerepelnek lakómodulok, energiaellátó rendszerek, felszíni utak, kommunikációs hálózatok és nagyobb teherszállító küldetések. A NASA évente több tucat tonnányi felszerelést szeretne a Holdra juttatni.
A harmadik fázis lenne az igazán történelmi lépés: a folyamatos emberi jelenlét megteremtése. A Hold ekkor már nem csupán egy rövid ideig látogatott célpont lenne, hanem egy működő kutatóbázis, ahol váltásokban dolgoznának az űrhajósok. A NASA elképzelése szerint a holdbázis idővel saját logisztikai hálózatot, rendszeres utánpótlási útvonalakat és egyre nagyobb önállóságot kapna.
A programban hatalmas szerepet kapnak a magáncégek is. A Blue Origin holdkompokat és teherszállító rendszereket fejleszt, míg más vállalatok holdjárókat, drónokat és speciális felszíni eszközöket készítenek. A NASA célja, hogy a Hold körül és felszínén egy teljes „holdi gazdaság” alakuljon ki, ahol nem minden kizárólag állami finanszírozásból működik majd.
A holdbázis azonban rengeteg technikai kihívással jár. A Holdon nincs légkör, így az űrhajósokat közvetlenül éri a kozmikus sugárzás és a mikrometeoritok becsapódása. A hőmérséklet szélsőséges: napsütésben akár +120 °C is lehet, árnyékban pedig –170 °C alá zuhanhat. A finom holdpor ráadásul rendkívül abrazív, és az Apollo-program idején is komoly problémákat okozott az űrruháknál és műszereknél.
Mindezek ellenére a NASA szerint a Hold lehet az emberiség következő nagy ugrásának alapja. A cél nemcsak a Hold kutatása, hanem az is, hogy az ott megszerzett tapasztalatok segítségével egyszer emberek indulhassanak a Mars felé. A holdbázis így egyfajta tesztlaboratórium lenne a mélyűri élethez: itt próbálnák ki, hogyan lehet hosszú ideig túlélni egy másik égitesten, helyben előállítani az erőforrásokat, és fenntartani egy önálló emberi telepet a Földtől 384 000 kilométerre.
A kérdés most viszont az, hogy a Blue Origin munkáját mennyire fogja visszavetni a New Glenn megsemmisülése, mert a ground zero, a földi infrastruktúra rendbehozatala eltarthat akár több hónapig is. Várjuk majd az első nyilatkozatokat a témában.
