– az ALMA először találta meg egy mágneses csillagsugár valódi kiindulópontját
Amikor egy új csillag megszületik, a körülötte örvénylő gáz és por egyszerűen összeomlik a gravitáció hatására. Az egyik legnagyobb rejtély régóta az volt, hogyan tud a forgó anyag elveszíteni elegendő perdületet ahhoz, hogy valóban a fiatal csillagra hulljon. Most először sikerült közvetlenül megfigyelni azt a régiót, ahol ez a folyamat elkezdődik.
A képen a HH 211 jelű rendkívül fiatal protocsillag látható. A két irányba kilövellő, keskeny anyagsugarak – az úgynevezett jetek – több mint 100 km/s sebességgel száguldanak a világűrbe. A James Webb-űrtávcső lenyűgöző infravörös felvétele megmutatja a hosszú gáznyalábokat, az ALMA rádiótávcső-hálózat pedig képes átlátni a sűrű porfelhőn, és egészen a jet születési helyéig követni az anyag útját.
A mérések alapján a jet nem véletlenszerűen indul el, hanem a csillagot körülvevő akkréciós korong legbelső pereméről, mindössze 0,02 csillagászati egységre a központi protocsillagtól. Ez körülbelül hárommillió kilométeres távolság, ami csillagászati léptékben szinte közvetlenül a csillag felszínének közelét jelenti.
A kutatók azt is kimutatták, hogy a jet ugyan rendkívül gyorsan halad kifelé, mégis meglepően lassan forog. Ez pontosan megfelel annak az úgynevezett X-wind modellnek, amely szerint az erős mágneses tér katapultként működik: megragadja a korong legbelső részének anyagát, és nagy sebességgel kilövi a világűrbe. Közben elviszi magával a fölösleges perdületet is.
Ez azért kulcsfontosságú, mert a forgás önmagában megakadályozná az anyag bejutását a csillagba. A jet valójában olyan szerepet tölt be, mint egy biztonsági szelep: elszállítja azt a perdületet, amely útban lenne a növekedésnek. Enélkül a fiatal csillag sokkal nehezebben tudna tovább gyarapodni.
A felfedezés a csillagkeletkezés egyik alapvető kérdésére ad választ, és a bolygórendszerek kialakulásának megértéséhez is közelebb visz bennünket. A bolygók ugyanis ugyanabban az anyagkorongban formálódnak, amelyből a jet is elindul. Ha megértjük, hogyan szabályozza a mágneses tér a korong fejlődését, azt is jobban megérthetjük, hogyan jöhetnek létre a későbbi bolygók – köztük a Földhöz hasonló világok is.
