Az ALMA rádiótávcső-rendszer rendkívüli részletességgel tárta fel a Betelgeuse egyenetlen, folyamatosan változó felszínét. Az Orion csillagkép mintegy 600 fényévre található vörös szuperóriása közel 800-szor nagyobb a Napnál, ezért a belsejében zajló konvekció is egészen más léptékű: hatalmas, forró gázbuborékok emelkednek a mélyebb rétegekből, majd lehűlve visszasüllyednek.
A kép nem látható fényben készült fénykép, hanem a csillag milliméteres és szubmilliméteres sugárzásának nagy felbontású térképe. Az ALMA leghosszabb bázisvonalainak használatával a kutatók akár 7 ezredívmásodperces részleteket is elkülöníthettek. A megfigyelt sugárzás nagy része a Betelgeuse úgynevezett rádiófotoszférájából érkezik, amely valamivel nagyobb a látható felszínnél, átlagos hőmérséklete pedig körülbelül 2300 kelvin.
Ezen a rétegen két feltűnően forró területet azonosítottak. A legfényesebb folt mintegy 800 kelvinnel melegebb a környezeténél, és valószínűleg egy mélyebben elhelyezkedő konvektív cella által keltett lökéshullámhoz kapcsolódik. A valódi rejtély az, hogy ugyanez a képződmény már egy hét évvel korábbi ALMA-megfigyelésben is szinte ugyanazon a helyen és hasonló erősséggel jelent meg. A jelenlegi csillagmodellek alapján az ilyen forró foltoknak ennél jóval rövidebb életűeknek kellene lenniük.
A tartós szerkezet kapcsolatban állhat a Betelgeuse forgástengelyével, de az is elképzelhető, hogy a közelében keringő, nemrég közvetlenül is megfigyelt kísérőcsillag befolyásolja a szuperóriás külső rétegeit. A VLT adatai alapján a Betelgeuse B nagyjából hatévente kerüli meg társát. Gravitációs hatása megváltoztathatja a gáz áramlását és a csillag anyagvesztését, így akár tartós felszíni mintázatokat is létrehozhat.
A Betelgeuse életének végső szakaszában jár, és egyszer szupernóvaként fog felrobbanni. A robbanás várható időpontját továbbra sem lehet pontosan meghatározni, de amikor bekövetkezik, a csillag nappali fényben is látható lehet majd a Földről. Addig ezek a megfigyelések segítenek megérteni, hogyan szállítják a hatalmas gázáramlások az energiát a vörös szuperóriások belsejéből a felszínre, és miként készítik elő a csillag környezetét a végső robbanásra.
Forrás: ESO – A bubbling Betelgeuse
Kép: ALMA (ESO/NAOJ/NRAO)/W. Dent et al.
