Új módszerrel is kirajzolódott az M87* árnyéka
A világ legismertebb fekete lyukáról készült képet független eljárással ellenőrizték, és az adatokból ismét előbukkant a sötét középpontot körülölelő fénygyűrű. A Nature folyóiratban 2026. november 11-én megjelent tanulmány új alapot ad annak megítéléséhez, mennyire megbízható a 2019-ben bemutatott felvétel, amely az M87* közvetlen környezetét tárta elénk.

A Messier 87 galaxis központi fekete lyuka mintegy 55 millió fényévre található, tömege körülbelül 6,5 milliárdszorosa a Napénak, környezetének megfigyeléséhez pedig több kontinens rádiótávcsöveit kellett összehangolni. Az Event Horizon Telescope, vagyis az EHT hálózata a távoli műszerek egyidejű méréseiből állított össze egy Föld méretű virtuális távcsövet, amely 1,3 milliméteres hullámhosszon vizsgálta a galaxismagot. A távcsöveknél atomórák rögzítették a jelek pontos időzítését, az adatok összekapcsolásával pedig olyan apró részletek váltak hozzáférhetővé, amelyek külön-külön valamennyi részt vevő műszer számára elmosódtak volna.
Egy ilyen hálózat az égi fényességeloszlásról töredékes információt gyűjt, ezért a kép összeállítása matematikai rekonstrukciót igényel, amelyet a választott váalasztott módszerek is befolyásolnak. Az új ellenőrzést az indokolta, hogy egyes korábbi ismételt elemzések más beállításokkal gyűrű helyett elnyúlt rádióforrást kaptak, felvetve a feldolgozási beállítások szerepét.
Samuel Lai és munkatársai a GenDIReCT nevű eljárással közelítették meg a problémát, amely a mesterséges intelligencia képgeneráló módszereit kapcsolja össze a rádiócsillagászati adatokkal. A rendszer olyan jelkapcsolatokból dolgozik, amelyekben a távcsövenként fellépő kalibrációs hibák bizonyos hatásai kiesnek, miközben megmarad a forrás alakjára vonatkozó információ. Ez azért hasznos, mert az egymástól több ezer kilométerre működő antennák jeleit eltérően módosíthatja a légkör és a műszerek válasza, a megfelelően összekapcsolt mérések viszont ezek mellett is őrizhetik a vizsgált objektum szerkezetét.
A módszer tanítása hétköznapi képekre épül, amelyekből általános képi tulajdonságokat, például folytonos fényességeloszlásokat tanul meg, a lehetséges rekonstrukciókat pedig a tényleges rádiómérésekhez igazítja. Így a rendszer tanult képi mintái és a mérési adatok együtt alakítják a végeredményt, amelynek értékét az adja, mennyire következetesen állítja vissza az ellenőrizhető szerkezeteket. A kutatók az eljárást korábban szimulált megfigyeléseken, majd a Centaurus A és a 3C 279 valódi EHT-adatain is vizsgálták, mielőtt az M87* ellenőrzésére alkalmazták.
Az új tanulmány a 2017-es, 2018-as és 2021-es megfigyelésekből is visszanyerte a gyűrűs szerkezetet, a jobb minőségű adatoknál pedig a vizsgált égterület méretének változtatása mellett is fennmaradt az alakzat. A kapott szögátmérő 42,2 ± 1,5 mikroívmásodperc, ami a tanulmányban használt átszámítási feltételekkel 6,5 ± 0,5 milliárd naptömegnek felel meg. A legerősebb következtetés a gyűrű létezésére és méretére vonatkozik, de a finom fényességrészletek megítélésében továbbra is számít az adatok minősége.
A fényes gyűrűt a fekete lyuk közelében mozgó, forró plazma sugárzása rajzolja ki, amelynek útját az erősen görbült téridő alakítja. A középső sötét tartomány a fekete lyuk árnyéka: kialakulásában a fény elnyelése és pályájának gravitációs eltérítése együtt vesz részt. A gyűrű egyik oldalának nagyobb fényessége a közel fénysebességgel mozgó plazma sugárzásának irányfüggő felerősödésével magyarázható, ezért a kép a gravitáció mellett az anyag mozgásáról is hordoz információt. Az eredeti EHT-elemzés ezt a megjelenést az általános relativitáselmélet alapján számolt fekete lyuk modellekkel vetette össze.
A mostani ellenőrzés következménye, hogy a gyűrű méretét nagyobb biztonsággal lehet fizikai mérceként használni a fekete lyuk közvetlen környezetében. A különböző rekonstrukciós módszerek egyezése szűkíti a képfeldolgozásból eredő bizonytalanságot, így a későbbi, pontosabb megfigyelésekben feltárt eltérések könnyebben kapcsolhatók majd a plazma viselkedéséhez vagy a gravitáció leírásához.
A cikkhez felhasznált tudományos források:
- Lai és munkatársai: Independent interferometric observable confirms black hole shadow in M87* — Nature, 2026. november 11. Az új, független képrekonstrukció és eredményei.
- Very-long baseline interferometry imaging with closure invariants using conditional image diffusion — A GenDIReCT módszer működése és tesztelése.
- Conditional image diffusion with interferometric closure invariants: Independent EHT imaging of Centaurus A and 3C 279 — Az eljárás ellenőrzése valódi rádiócsillagászati adatokon.
- ESO: Astronomers Capture First Image of a Black Hole — 2019. április 10. Az eredeti felvétel, a távcsőhálózat és a megfigyelések háttere.
- EHT Collaboration: First M87 Event Horizon Telescope Results. I. The Shadow of the Supermassive Black Hole — 2019. Az eredeti tudományos közlemény a gyűrűről és annak fizikai értelmezéséről.