egy újszülött magnetár hajtotta a kozmikus robbanást
A csillagászok először találtak meggyőző bizonyítékot arra, hogy egy rendkívül fényes, úgynevezett szuperfényes szupernóva energiáját egy frissen született magnetár táplálta. A NASA Fermi gammaűrtávcsöve a SN 2017egm jelű robbanásból érkező gamma-sugárzást észlelte, amely mintegy 440 millió fényévre történt a Földtől.
A magnetár egy neutroncsillag különleges típusa. Akkor jön létre, amikor egy nagy tömegű csillag magja saját gravitációja alatt összeomlik. Az eredmény egy mindössze körülbelül 20 kilométer átmérőjű, de a Nap tömegével vetekedő objektum, amely másodpercenként akár több százszor is megfordulhat. Mágneses tere a legerősebbek közé tartozik az univerzumban.
A kutatók szerint a frissen létrejött magnetár nagy energiájú részecskéket lövellt ki maga köré, létrehozva egy úgynevezett magnetárszél-ködöt. A kibocsátott gamma-sugárzás kölcsönhatásba lépett a szupernóva táguló anyagával, és végül hatalmas mennyiségű látható fénnyé alakult át (mint egy űrbéli dinamó). Ez magyarázatot adhat arra, hogy egyes szuperfényes szupernóvák miért ragyognak akár 10–100-szor fényesebben, mint a „hagyományos” csillagrobbanások.
A mostani megfigyelés azért különösen fontos, mert ez az első egyértelmű gamma-sugárzásos észlelés egy szuperfényes szupernóvából. A felfedezés megerősíti azt az évek óta létező elképzelést, hogy ezeknek a rendkívüli robbanásoknak az energiaforrása sok esetben nem egy fekete lyuk, hanem egy rendkívül gyorsan forgó, erős mágneses terű neutroncsillag lehet.
A legelső képen a vörös körrel jelölt fényes pont a szupernóva helyét mutatja a befogadó galaxisban. A robbanás fényessége egy időre vetekedett galaxisának teljes csillagfényével, ezért nevezik ezt a kategóriát szuperfényes szupernóvának. Ez a felfedezés újabb lépés annak megértésében, hogyan születnek az univerzum legextrémebb objektumai, és miként képes egy mindössze néhány tíz kilométeres magnetár egy egész galaxisnyi fényességű kozmikus tűzijátékot létrehozni.
