A Hubble-űrtávcső ezen lenyűgöző felvételén a HH111 jelű Herbig–Haro-objektum látható, amely az Orion csillagkép egyik aktív csillagkeletkezési régiójában található. A kép egy rendkívül fiatal csillag „születési viharába” enged bepillantást, ahol a frissen kialakuló égitest hatalmas energiájú anyagsugarakat lő ki az űrbe.
A Herbig–Haro-objektumok akkor jönnek létre, amikor egy újszülött csillag keskeny, ionizált gázból álló nyalábokat bocsát ki akár több száz kilométer per másodperces sebességgel. Ezek a sugárnyalábok belecsapódnak a környező por- és gázfelhőkbe, felhevítik az anyagot, amely ettől ragyogni kezd. A HH111 esetében a két irányba kilövellő anyagsugarak szinte kozmikus „fénykardként” szelik át a környezetüket.
A felvételt a Hubble Wide Field Camera 3 műszere készítette, amely látható és infravörös hullámhosszakon is képes megfigyeléseket végezni. Ez különösen fontos az ilyen objektumok esetében, mert a fiatal csillagokat gyakran sűrű porfelhők rejtik el. A látható fény nagy részét a por elnyeli, az infravörös sugárzás viszont könnyebben áthatol rajta, így a Hubble képes betekinteni ezekbe a csillagbölcsőkbe.
A Herbig–Haro-objektumok nevüket két csillagászról kapták:
- George Herbig amerikai csillagászról
- Guillermo Haro mexikói csillagászról
Az 1940-es és 1950-es években egymástól függetlenül tanulmányozták ezeket a különös, fénylő foltokat a csillagkeletkezési területeken. Felismerték, hogy ezek a ködös objektumok szoros kapcsolatban állnak a nagyon fiatal csillagokkal, ezért később az ő nevükről nevezték el őket Herbig–Haro-objektumoknak.
Érdekesség, hogy George Herbig a fiatal csillagok kutatásának egyik úttörője volt. Az ő nevét viseli a Herbig Ae/Be csillagok osztálya is, amelyek fiatal, nagy tömegű csillagok. Guillermo Haro pedig a mexikói csillagászat egyik legjelentősebb alakja lett, és nagy szerepet játszott Mexikó modern csillagászati kutatóközpontjainak létrehozásában.
A HH111 elnevezésben a „HH” a Herbig–Haro rövidítése, a „111” pedig azt jelzi, hogy ez a katalógus 111. nyilvántartott objektuma. Ma már több mint ezer Herbig–Haro-objektumot ismerünk a Tejútrendszerben.
A HH111 látványos és izgalmas égi képződmény. Az ilyen objektumok vizsgálatával a kutatók jobban megérthetik, hogyan fejlődnek a fiatal csillagok, miként alakulnak ki körülöttük bolygórendszerek, illetve hogyan formálják a csillagszelek a környező csillagközi anyagot.
Kép: ESA/Hubble & NASA, B. Nisini
