A For All Mankind című sorozat egyik újabb jelenetét tárgyaljuk ki ebben a cikkben: néhány űrhajósnak szkafander nélkül kell kilépnie a Hold felszínére. Mindössze néhány másodpercük van arra, hogy két elektromos kábelt összekapcsoljanak, miközben testüket szigetelőszalaggal és ideiglenes védőrétegekkel próbálják megóvni a vákuumtól. A jelenet annyira szélsőségesnek tűnik, hogy könnyű lenne fantazmagóriának tekinteni, a valóság ennél sokkal kevésbe sci-fi kategória.
Sokan úgy képzelik, hogy az ember a világűr vákuumában azonnal felrobban vagy megfagy. A fizika és az űrorvostan szerint egyik sem történne meg. Az emberi bőr és a kötőszövetek meglepően erősek, ezért a test nem szakadna szét a nyomáskülönbség hatására. A külső nyomás eltűnése miatt azonban a szövetekben oldott gázok tágulni kezdenének, a bőr megduzzadna, az arc puffadttá válna, a szemek bevérezhetnének, és a nyálkahártyák is sérülhetnének.
A legnagyobb veszélyt nem a vákuum közvetlen hatása, hanem az oxigénhiány jelentené. Az ember a tüdejében és a vérében még rendelkezik némi tartalék oxigénnel, ezért nem veszti el azonnal az eszméletét. Kísérletek és balesetek alapján körülbelül 10–15 másodpercig maradhat cselekvőképes, mielőtt az agy oxigénellátása kritikusan lecsökkenne. Ez különösen érdekes, mert a sorozatban szereplő időkorlát szinte pontosan ebbe a tartományba esik.
A jelenet másik figyelemre méltó eleme a test szoros betekercselése. Ez is puszta filmes ötletnek tűnhet, de a háttérben valódi tudomány valóság áll. A mérnökök évtizedek óta foglalkoznak olyan jövőbeli űrruhák fejlesztésével, amelyek nem belső légnyomással, hanem a testre gyakorolt mechanikai nyomással védenék az űrhajóst. Ezeket mechanikai ellen-nyomású szkafandereknek nevezik. A sorozatban alkalmazott szalagok és szoros ruharétegek ennek egy rendkívül primitív változatára hasonlítanak.
A képernyőn látható sérülések egy része szintén valós alapokon nyugszik. Azokon a helyeken, ahol a test nem kap elegendő külső támasztást, a szövetek erősen megduzzadhatnak, a hajszálerek megsérülhetnek, és vérzések alakulhatnak ki. Ez magyarázatot adhat a szereplők karján és arcán megjelenő vörös foltokra és bevérzésekre.
A Holdon uralkodó vákuum ugyanakkor nem okozna azonnali fagyást. A világűr rossz hővezető környezet, ezért a test hője nem tud gyorsan eltávozni. Egy rövid, néhány másodperces kitettség során az ember elsősorban nem a hidegtől, hanem az oxigénhiánytól és a nyomásvesztéstől szenvedne.
Ha valakinek valóban át kellene jutnia egyik nyomás alatt álló modulból a másikba, és az út csupán néhány másodpercig tartana, akkor elméletileg létezhetne olyan forgatókönyv, amelyben túléli az eseményt. Ehhez azonban rendkívül pontos előkészületekre, megfelelő légzésre, részleges nyomásvédelemre és azonnali nyomás alá helyezésre lenne szükség. A túlélés esélye nem nulla, de a kockázat óriási lenne. És mint tudjuk a sorozat ezen részéből, a küldetés sikeres volt, de túlságosan hosszú ideig tartott ahhoz, hogy a szalagok tartsák a megfelelő nyomást.
Tehát a For All Mankind jelenete nem teljesen valószerűtlen. Nagyon sok sci-fi él a nyomáscsökkent környezetben elkövetett bravúros mentőakcióval, sajnos ennek a párosnak, minden igyekezetük ellenére sem sikerült túlélniük a megpróbáltatásaikat.
