megtalálták a Földről valaha lefényképezett leghalványabb exobolygót
A csillagászok olykor nem új égterületeket kutatnak, hanem régi felvételeket vesznek elő új szemmel. Pontosan ez történt a Béta Pictoris csillagrendszerben, ahol egy bolygó több mint egy évtizeden keresztül szó szerint a szemük előtt bujkált.
A most Beta Pictoris d néven azonosított égitest a Földről közvetlenül megörökített exobolygók között a leghalványabbnak számít. Fényessége annyira csekély, hogy korábban egyszerűen elveszett a központi csillag vakító ragyogásában. Csak a legújabb képfeldolgozási módszerek és a különböző távcsövek adatainak összevetése tette lehetővé, hogy végül előbukkanjon.
A kutatók először 2025 végén figyeltek fel a halvány jelre az Európai Déli Obszervatórium chilei Very Large Telescope-jának ERIS műszerével. Ezután visszakeresték ugyanazt az objektumot korábbi megfigyelésekben, és meglepetésükre megtalálták a VLT SPHERE műszerének egészen 2014-ig visszanyúló felvételein, valamint a James Webb-űrteleszkóp archív adataiban is. A bolygó tehát végig ott volt – csak senki sem tudta biztosan, hogy valóban bolygót lát.
A rendszer már eddig is híres volt két óriásbolygójáról, a Beta Pictoris b és c jelű világokról. Az új felfedezéssel ez lett mindössze a második ismert bolygórendszer, amelyben legalább három exobolygót sikerült közvetlenül lefényképezni.
A frissen azonosított bolygó a becslések szerint körülbelül 2,4 Jupiter-tömegű gázóriás. Fiatal kora miatt még mindig saját keletkezési hőjét sugározza infravörös tartományban, enélkül ma valószínűleg lehetetlen lenne közvetlenül észlelni.
A mellékelt képen jól látszik, milyen nehéz feladat volt a felfedezés. A központi csillag fényét digitálisan eltávolították, hogy előbukkanhasson a rendkívül halvány bolygó. A jobb oldali panelek azt mutatják, hogy ugyanaz az objektum különböző években és különböző műszerekkel is megjelent, ami végül meggyőző bizonyítékot szolgáltatott arra, hogy valódi bolygóról van szó, nem pedig képhibáról vagy háttércsillagról.
Az eredmény aremek példa arrai, hogy a csillagászati archívumok még számos meglepetést rejthetnek, és érdemes úkra felkeresni őket telljesen új módszerekkel. A modern algoritmusokkal újraelemzett régi felvételek olyan világokat fedhetnek fel, amelyek eddig egyszerűen túl halványnak bizonyultak ahhoz, hogy észrevegyük őket. Lehet, hogy a következő nagy exobolygó-felfedezések egy része már régóta ott lapul a merevlemezeken – csak még senki sem ismerte fel őket.
