villámlásfigyelő műholdak bukkantak egy váratlan felfedezésre
A meteorok megfigyelésére külön kamerahálózatok, radarok és földi érzékelők működnek világszerte. Az idei tavasz egyik legérdekesebb észlelése azonban egy olyan műszertől érkezett, amelyet eredetileg zivatarok vizsgálatára építettek.
Az Európai Űrügynökség és az EUMETSAT Meteosat Third Generation (MTG) műholdjai geostacionárius pályáról figyelik Európa, Afrika és az Atlanti-óceán időjárását. A fedélzetükön működő Lightning Imager másodpercenként több ezer fényfelvillanást rögzít, hogy a meteorológusok valós időben követhessék a villámtevékenységet.
A kutatók egy különös jelre lettek figyelmesek az Atlanti-óceán déli része felett. A rendszer villámként érzékelte az eseményt, a mért adatok részletes elemzése viszont egészen másra utalt. A fényforrás szabályos, hosszú pályán mozgott, fényereje fokozatosan változott, majd eltűnt. Ez a viselkedés sokkal inkább egy légkörbe belépő meteoroidra jellemző, mint egy elektromos kisülésre.
A Lightning Imager működési sebessége tette lehetővé a felismerést. A műszer ezredmásodperces időfelbontással figyeli a Földet, így a néhány másodperc alatt lezajló légköri felizzást is képes részleteiben rögzíteni. Minden egyes felvillanás helyzete és időpontja eltárolódik, így később háromdimenziós röppálya számítható belőlük.
Az elemzés szerint az objektum 100 kilométeres magasságban haladt, amikor először érzékelte a műhold. Sebessége 56,7 kilométer volt másodpercenként, ami több mint 204 000 km/óra. Összehasonlításként: a Nemzetközi Űrállomás körülbelül 28 000 km/órával kering a Föld körül. Ez a tűzgömb tehát nagyjából hétszer gyorsabban szelte át a felsőlégkört.
A számításokból az is kiderült, hogy a meteoroid viszonylag lapos, körülbelül 15 fokos belépési szögben érkezett. Ilyenkor az égitest hosszabb utat tesz meg a légkör felső rétegeiben, ezért a fényjelenség is tovább tarthat, mint egy meredekebb becsapódás esetén. A légellenállás hatására az anyag néhány másodperc alatt több ezer Celsius-fokra hevül, darabokra törik, majd teljesen elpárolog, mielőtt elérné a felszínt.
A kutatókat ezúttal nem maga a meteor lepte meg, hanem az, hogy egy villámérzékelő műszer ilyen részletességgel tudta követni. A Lightning Imager naponta több millió fényfelvillanást rögzít. Ezek között kell megtalálni azt a néhány ritka eseményt, amelyet valójában egy kozmikus eredetű objektum idézett elő. Ennek érdekében az ESA szakemberei olyan algoritmusokat fejlesztenek, amelyek automatikusan elkülönítik a villámokat és a tűzgömböket.
Ennek jelentősége messze túlmutathat egy látványos égi jelenség dokumentálásán. A Földet naponta több tonnányi kozmikus anyag éri el, ennek döntő többsége porszem méretű. A nagyobb meteoroidok jóval ritkábbak, ezért minden pontos mérés segít finomítani azokat a modelleket, amelyek a légköri belépést, az anyag szétesését és az esetleges meteorithullást írják le.
A geostacionárius műholdak további előnye, hogy ugyanazt a földterületet figyelik éjjel-nappal. Nem kell megvárni, hogy egy földi kamera éppen a megfelelő irányba nézzen, és az észlelést nem korlátozza a ritkás kamerahálózat sem: egyetlen műhold hatalmas földrajzi területet képes folyamatosan szemmel tartani.
Az ESA hosszabb távú célja, hogy a Lightning Imager méréseit bevonják a bolygóvédelmi megfigyelésekbe is. Minden újonnan azonosított tűzgömb pontosabb képet ad arról, milyen gyakran érkeznek kisebb égitestek a Föld közelébe, milyen sebességgel lépnek be a légkörbe, és milyen fizikai folyamatok játszódnak le az utolsó másodpercekben.
