Amikor az űrhajósokra gondolunk, legtöbbünk előtt még mindig a tökéletes egészségi állapotú, katonai vagy pilóta háttérrel rendelkező emberek képe jelenik meg. Az európai űrkutatás azonban éppen most készül átlépni egy olyan határt, amely néhány éve még elképzelhetetlennek számított.
John McFall, az Európai Űrügynökség tartalékos űrhajósa lehet az első olyan ember, aki műlábbal élve hosszabb küldetést teljesít Föld körüli pályán. A brit ortopéd sebész 19 éves korában egy thaiföldi motorbaleset következtében veszítette el jobb lábát térd fölött. A tragédia után azonban nem adta fel sportolói álmait: sprinter lett, és bronzérmet szerzett a 2008-as pekingi paralimpián.
Az ESA 2022-ben választotta ki a „Fly!” program résztvevőjeként. A program célja annak vizsgálata volt, hogy egy alsó végtagi amputáció valóban akadályt jelent-e az űrutazás során. A többéves orvosi és műszaki vizsgálatok eredménye meglepő volt: a szakemberek nem találtak olyan lényeges egészségügyi vagy technikai problémát, amely kizárná McFall részvételét egy hosszú űrmisszióban.
A most körvonalazódó terv szerint McFall a készülő kereskedelmi űrállomásra, a Haven-1 fedélzetére repülhetne. A küldetés során többek között azt vizsgálnák, hogyan viselkednek a modern protézisek súlytalanságban, hogyan alkalmazkodik az emberi szervezet, és milyen új megoldásokat lehetne kidolgozni a mozgássérült emberek számára a Földön is.
A kutatás túlmutat az űrrepülésen. Az eredmények segíthetik a könnyebb és hatékonyabb művégtagok fejlesztését, valamint új ismereteket adhatnak a csontritkulásról, az izomvesztésről és a rehabilitációs eljárásokról is.
Érdekes módon a súlytalanság bizonyos szempontból még kedvezhet is egy amputált embernek. A Földön a művégtag viseli a testsúly jelentős részét, míg az űrben ez a terhelés gyakorlatilag megszűnik. A kihívást inkább az jelenti, hogyan lehet biztonságosan mozogni, dolgozni és vészhelyzet esetén gyorsan reagálni a fedélzeten.
Ha a küldetés megvalósul, akkor azt bizonyíthatja, hogy a jövő űrhajósainak kiválasztásánál egyre kevésbé a hagyományos fizikai elvárások, és egyre inkább a képességek, a tudás és az alkalmazkodóképesség számítanak.
