1988. június 22-én hajtotta végre utolsó repülését a szovjet BOR–5 program egyik kísérleti járműve. A BOR–5 No. 505 jelzésű eszköz kívülről egy miniatűr űrrepülőgépnek látszott, valójában azonban a Buran fejlesztésének egyik legfontosabb tesztplatformja volt. A mérnökök a teljes méretű űrrepülőgép egy nyolcad akkora változatát építették meg, hogy valódi repülési körülmények között vizsgálhassák a légköri visszatérés legkritikusabb kérdéseit.
A Buran fejlesztése során a számítások és a szélcsatornás kísérletek önmagukban nem voltak elegendők. A hangsebesség többszörösével érkező járművek körül rendkívül összetett légáramlások alakulnak ki, a hőterhelés pedig több ezer Celsius-fokos lehet a lökéshullámokban. A BOR–5 feladata az volt, hogy valós adatokat gyűjtsön a repülés stabilitásáról, az aerodinamikai viselkedésről, a zajterhelésről és a hővédő rendszer működéséről.
A No. 505 jelű példányt a kazahsztáni Kapusztyin Jar rakétakísérleti központból indították egy K65M-RB5 hordozórakétával. A küldetés szuborbitális pályán zajlott, vagyis a jármű nem kerülte meg a Földet. A repülés során elérte a visszatéréshez szükséges nagy sebességet, majd a légkörbe érve ugyanazokkal a fizikai jelenségekkel találkozott, amelyekkel a későbbi Buran is szembesült volna. A sikeres teszt után a járművet visszaszerezték, így a szakemberek részletesen elemezhették a fedélzeti műszerek által rögzített adatokat.
A BOR–5 program jelentős szerepet játszott abban, hogy a Buran végül 1988 novemberében teljesen automatikus orbitális repülést hajthatott végre. Ez a küldetés a mai napig az egyetlen alkalom, amikor egy nagyméretű űrrepülőgép emberi beavatkozás nélkül indult el, került pályára, majd tért vissza és szállt le.
Saját fotó a németországi Technik Museum Speyer-ből: háttérben, az üvegfal mögött áll a BOR–5 No. 505, a Buran 1:8 méretarányú kísérleti modellje volt, az előtérben magasodik a Buran OK-GLI, vagyis a teljes méretű légköri tesztpéldány. Ez a jármű már négy sugárhajtóművel felszerelve önálló felszállásokat és leszállásokat hajtott végre, hogy a pilóták és a mérnökök kipróbálhassák az irányíthatóságát még az első űrrepülés előtt.
A két jármű között közel 30 évnyi fejlesztési munka ölt testet. A BOR–5 repülései szolgáltatták azokat az adatokat, amelyek alapján a mérnökök tovább finomították a Buran alakját, hővédelmét és repülési tulajdonságait. Mire elkészült a teljes méretű Buran, már több sikeres BOR-küldetés tapasztalata állt rendelkezésre.
