A NASA Lunar Reconnaissance Orbiter most egy szinte példátlanul friss holdi becsapódás nyomát vizsgálja: a McGetchin-kráter mindössze 2024-ben keletkezett, és ez a legnagyobb új becsapódási kráter, amelyet eddig közvetlenül azonosítottak a Naprendszerben. A felfedezést két, szeptember 16-án megjelent Science Advances-tanulmány részletezi.
A kráter átmérője körülbelül 222 méter, mélysége pedig mintegy 43 méter. A korábbi és későbbi LRO-felvételek összehasonlítása alapján valamikor 2024. április 11. és május 22. között alakult ki, amikor egy feltehetően aszteroida- vagy üstököstöredék csapódott a Hold felszínébe. A NASA becslése szerint a becsapódó objektum nagyjából egy 3–6 emeletes épület méretével lehetett összemérhető. Ilyen nagyságrendű esemény a Holdon körülbelül százévente egyszer, vagy még ritkábban következhet be.
A kutatók számára azonban nem egyszerűen a kráter mérete teszi értékessé a felfedezést. Az LRO már több mint 17 éve térképezi a Holdat, ezért ugyanerről a területről a becsapódás előtti és utáni adatok is rendelkezésre állnak. Ez ritka lehetőséget ad arra, hogy szinte időbélyeggel ellátva kövessék végig, hogyan változtat meg egy nagyobb ütközés egy holdi tájat.
A becsapódás hatása ráadásul jóval túlterjed a 222 méteres kráteren. Az LRO Diviner hőmérsékletmérő műszere egy körülbelül 7 kilométer széles hideg foltot észlelt körülötte. Holdi éjszaka ez a terület nagyjából 8–9 kelvinnel hidegebb a környezeténél. A magyarázat szerint az ütközés fellazította és kisebb sűrűségűvé tette a felső regolitréteget, ezért az rosszabbul tárolja a nappal felvett hőt.
Ez egy fontos részlet a jövő holdkutatása szempontjából is. A becsapódások tehát nem csupán gödröket ásnak a felszínbe: kilométeres környezetben megváltoztathatják a holdpor mechanikai és hőtani tulajdonságait, ami befolyásolhatja például egy rover kerekeinek viselkedését vagy egy leszállóegység számára rendelkezésre álló talajt.
A McGetchin-kráter így egyfajta természetes kísérlet: pontosan tudjuk, hogy geológiai értelemben szinte most keletkezett, rendelkezünk a terület korábbi állapotáról készült felvételekkel, és a következő évtizedekben azt is figyelhetjük, hogyan kezdi lassan átalakítani a mikrometeorit-bombázás és az űridőjárás.
A képen: a McGetchin-kráter oldalirányból, az LRO keskeny látómezejű kamerájának 2026. március 3-i felvételén. A teljes kép körülbelül 2,4 kilométer széles területet mutat. NASA Goddard / Intuitive Machines.
