A következő napokban akár egy rendkívül ritka égi jelenségnek is tanúi lehetünk. Egy olyan csillagrobbanás várható, amelyet az emberek többsége legfeljebb egyszer láthat életében, és amely néhány napra egy új, fényes csillagot varázsolhat az éjszakai égboltra.
A szóban forgó objektum a T Coronae Borealis (T CrB), amely a Korona Borealis, vagyis az Északi Korona csillagképben található, mintegy 3000 fényévre a Földtől. A csillagászok már hónapok óta figyelik, mert minden jel arra utal, hogy közeleg a következő kitörése.
A T CrB valójában nem egyetlen csillag, hanem egy kettőscsillag-rendszer. Az egyik tagja egy vörös óriás, a másik pedig egy fehér törpe. A fehér törpe rendkívül sűrű objektum: nagyjából a Nap tömegével rendelkezik, miközben mérete a Földéhez hasonlítható.
A két égitest olyan közel kering egymáshoz, hogy a fehér törpe folyamatosan anyagot szív el vörös óriás társától. Ez az anyag egy örvénylő korongot alkot a fehér törpe körül, majd fokozatosan felhalmozódik annak felszínén. Egy idő után a helyzet instabillá válik. A felgyülemlett hidrogénréteg hőmérséklete és nyomása olyan magasra emelkedik, hogy beindul egy rendkívül gyors termonukleáris reakció. Ekkor következik be a nóvakitörés.
A „nóva” szó latinul új csillagot jelent. Az elnevezés onnan ered, hogy az emberek régen valóban úgy látták, mintha egy addig nem létező csillag jelent volna meg az égbolton. Valójában nem új csillag születik, hanem egy meglévő rendszer fényessége ugrik meg hirtelen.
A T Coronae Borealis különlegessége, hogy úgynevezett visszatérő nóva. Míg a legtöbb nóvakitörést csak egyszer figyelhetjük meg, ennél a rendszernél nagyjából 80 évente ismétlődik a folyamat. Korábbi kitöréseit 1787-ben, 1866-ban és 1946-ban jegyezték fel, így a csillagászok régóta számítanak a következő eseményre.
Amikor a robbanás bekövetkezik, a csillag fényessége több ezerszeresére nőhet. A jelenleg távcső nélkül láthatatlan objektum néhány óra alatt elérheti a Sarkcsillag fényességét, így szabad szemmel is könnyen megfigyelhetővé válhat.
Bár a kitörés energiája óriási, a Földre semmilyen veszélyt nem jelent. A rendszer olyan messze található, hogy a felszabaduló sugárzásnak csupán elenyésző része jut el hozzánk. A jelenség számunkra inkább egy látványos kozmikus tűzijáték lesz.
A csillagászok azért izgatottak, mert egy ilyen esemény ritka lehetőséget kínál arra, hogy valós időben tanulmányozzák a kettőscsillag-rendszerek fejlődését és a termonukleáris robbanások működését. A modern távcsövek minden eddiginél részletesebben figyelhetik majd a folyamatot, összehasonlítva az adatokat a közel nyolc évtizeddel ezelőtti kitöréssel.
Ha a számítások helyesek, hamarosan egy rövid időre új csillag ragyoghat fel az északi égbolton. Ez a fényes pont néhány nap vagy hét alatt ismét elhalványul, és a T Coronae Borealis visszatér megszokott, rejtett állapotába. Azok számára azonban, akik figyelemmel kísérik az égboltot, emlékezetes pillanat lehet: egy csillag, amelynek következő kitörését valószínűleg már csak a következő generációk láthatják.
