1963. május 15-én indult útnak a Mercury-program hatodik, és egyben utolsó emberes küldetése. A fedélzeten Gordon Cooper ült, aki a Faith 7 űrkapszulával több mint 34 órát töltött Föld körüli pályán. Mire a küldetés véget ért, az amerikai űrprogram új tapasztalatokkal gazdagodott az emberi szervezet terhelhetőségéről, az űrhajó-rendszerek megbízhatóságáról és a hosszabb űrutazások lehetőségeiről.
A Mercury-program kezdetén még az sem volt egyértelmű, hogy az ember képes-e egyáltalán dolgozni súlytalanságban. Alan Shepard első, alig negyedórás űrugrásától két év telt el, és ezalatt a NASA fokozatosan növelte a repülések időtartamát. Gordon Cooper küldetése már azt vizsgálta, hogyan viseli az ember a több mint egy napig tartó űrbeli tartózkodást.
A Faith 7 nevét maga Cooper választotta. A „Faith” szó hitet vagy bizalmat jelent, a hetes szám pedig a Mercury Seven astronautacsoport hét tagjára utalt. A kapszula kívülről alig különbözött elődeitől, belül azonban számos módosítást hajtottak végre. Az energiaellátást fejlesztették, növelték a fedélzeti készleteket, és olyan berendezéseket is elhelyeztek, amelyek a hosszabb repüléshez szükséges méréseket szolgálták.
A küldetést egy Atlas hordozórakéta indította a floridai Cape Canaveralról. Néhány perc múlva a Faith 7 elérte a Föld körüli pályát. Cooper hamar hozzálátott a tervezett feladatok végrehajtásához. Fényképezte a Föld felszínét, sugárzási adatokat gyűjtött, valamint különböző fényjelző eszközökkel végzett megfigyeléseket. A fényjelzésekkel a kutatók arra voltak kíváncsiak, hogy a jövőben milyen könnyen lehet majd azonosítani más űreszközöket vagy mesterséges objektumokat az űrben.
A repülés egyik érdekes része az alvás vizsgálata volt. Korábban senki sem tudta biztosan, hogy az ember képes-e megfelelően pihenni súlytalanságban. Cooper több alkalommal is elszenderedett a kabinban. Az orvosok a pulzusát, légzését és egyéb élettani adatait figyelték, és az eredmények alapján a hosszabb űrrepülések már sokkal reálisabb célnak tűntek.
A küldetés első fele szinte hibátlanul zajlott. A 19. keringés környékén azonban váratlan problémák jelentkeztek. Először egy hibás jeladó azt mutatta, hogy a kapszula hőpajzsa meglazult, később viszont az elektromos meghibásodások sora kezdődött. Az automatikus tájoló és irányító rendszerek fokozatosan leálltak, a fedélzeti műszerek közül több működésképtelenné vált.
A helyzet különösen a visszatérés előtt vált kritikussá. A Mercury-kapszulák normál esetben automatikusan állították be a megfelelő helyzetet a légkörbe való belépéshez, Coopernek viszont kézi vezérlésre kellett áttérnie. Az ablakon át figyelte a csillagokat, a Föld horizontját és a Nap helyzetét, majd ezek alapján tájolta az űrhajót. Ma már szinte hihetetlennek hangzik, hogy egy ember ilyen körülmények között végezte el azt a feladatot, amelyet általában számítógépek és automatikus rendszerek látnak el.
Amikor elérkezett a fékezőrakéták begyújtásának ideje, Cooper kézzel hajtotta végre a teljes műveletsort. A manőver rendkívüli pontossággal sikerült. A Faith 7 az előre kijelölt területtől mindössze néhány kilométerre csobbant a Csendes-óceánba, ahol az USS Kearsarge repülőgép-hordozó személyzete emelte ki a kapszulát. A nagyközönség és az újságírók is humoros megjegyzésekkel illették a sikeres visszatérést, eljátszva a hajó nevével, miszerint az emberek „nem vesztették el a hitüket az ürrepülésben”.
A repülés végére Cooper 22-szer kerülte meg a Földet, és 34 óra 19 percet töltött az űrben. Ez hosszabb idő volt, mint amennyit az összes korábbi amerikai űrhajós együtt töltött Föld körüli pályán a program kezdeti szakaszában. Az orvosok, mérnökök és repülésirányítók nagy mennyiségű adatot kaptak arról, hogyan működik együtt az ember és a technika egy ilyen hosszúságú küldetés során.
A Faith 7 leszállásával lezárult a Mercury-program története. A következő állomást a kétfős Gemini-űrhajók jelentették, amelyek már űrsétákat, űrrandevúkat és többnapos repüléseket hajtottak végre. Gordon Cooper küldetése egyfajta átmenetet képviselt a korai kísérleti repülések és a Hold felé vezető összetettebb expedíciók között. Amikor a Faith 7 visszatért a Földre, a NASA már a Gemini-programra és az Apollo holdutazásaira összpontosított. A Mercury-korszak véget ért, de az ott megszerzett tapasztalatok még évekig elkísérték az amerikai űrkutatást.
