A Nancy Grace Roman űrtávcső megkezdte pályájának finomhangolását, hogy mintegy három hónapos utazása végén elérje kijelölt működési térségét. A NASA tájékoztatása szerint az obszervatórium 2026. augusztus 31-én, magyar idő szerint 18:02-kor indította be hajtóműveit. Az első repülésközi pályakorrekció körülbelül három percig tartott.
A Roman augusztus 30-án indult el a Kennedy Űrközpont 39A indítóállásáról, egy SpaceX Falcon Heavy rakéta fedélzetén. A hordozórakéta központi fokozata olyan pályára gyorsította az űrtávcsövet, amely a Nap–Föld-rendszer második Lagrange-pontjának, az L2 térségének közelébe vezet. Ez azonban még nem jelentette azt, hogy a Roman minden további beavatkozás nélkül pontosan megérkezhet a kívánt pályára. A rakéta teljesítményében, az elválás irányában és sebességében fellépő egészen apró eltérések több hónapos repülés során jelentősen módosíthatják az érkezési helyet, ezért az út első szakaszában végrehajtott korrekció különösen fontos.
A háromperces hajtóműműködés egy rendkívül pontos pályafinomítás volt. A földi irányítók a Falcon Heavy leválása után a Deep Space Network antennáival követték az űrtávcső helyzetét és sebességét, majd ezekből az adatokból meghatározták, milyen korrekció szükséges. Minél korábban módosítják a pályát, annál kisebb sebességváltoztatással lehet helyrehozni ugyanazt az eltérést. A NASA közleménye a manőver pontos sebességváltozását és az elhasznált hajtóanyag mennyiségét nem közölte.
Ez volt az első a Roman számára előzetesen tervezett két repülésközi korrekció közül. A második manőverre még ugyanazon a héten kerülhet sor, ha a pályamérések alapján szükségesnek bizonyul. A második korrekció tehát részben tartalék: végrehajtása attól függ, milyen pontosan sikerült az első hajtóműindítás, és az űrtávcső tényleges pályája mennyire közelíti meg a tervezettet.
A Roman úti céljaként gyakran egyszerűen az L2 pontot említik, de az űrtávcső valójában nem fog mozdulatlanul „parkolni” egyetlen pontban. Az L2 a Földdel ellentétes irányban, nagyjából 1,5–1,6 millió km-re található bolygónktól. A Nap és a Föld gravitációja, valamint az űreszköz Nap körüli mozgása itt olyan dinamikai környezetet hoz létre, amelyben a Roman viszonylag kevés hajtóanyag felhasználásával maradhat együtt a Földdel annak Nap körüli keringése során.
Az obszervatórium az L2 körül egy nagyméretű, háromdimenziós úgynevezett halópályára áll. A tervek szerint a pályára állítás körülbelül száz nappal az indítás után történik meg. Ezután sem lesz teljesen magára hagyható: a Nap, a Föld, a Hold és más égitestek gravitációs hatásai lassan eltérítik az ideális útvonaltól, ezért hozzávetőleg 28 naponta kisebb pályafenntartó manővereket kell végrehajtania.
Az L2 környezete különösen kedvező az infravörös csillagászati megfigyelésekhez. A Nap, a Föld és a Hold az űrtávcső felől nézve nagyjából ugyanabban az irányban helyezkedik el, így a Roman napellenzője egyszerre árnyékolhatja le mindhárom égitest hő- és fényhatását. Ez segít stabil hőmérsékleten tartani a távcsövet és műszereit, miközben a Föld csak igen kis részt takar ki a megfigyelhető égboltból. A hasonló környezetben működő James Webb-űrtávcső tapasztalatai is megmutatták, mennyire értékes ez a helyszín az érzékeny infravörös mérések számára.
A pályakorrekció közben folytatódott a Roman három hónapos üzembe helyezési időszaka is. Az indítás után 1 óra 23 perccel kinyíltak a napelemek és az alsó napellenző. Augusztus 31-én sikeresen kihajtották az 1,7 méter széles nagy nyereségű antennát, szeptember 1-jén pedig kinyílt a távcső nyílása fölötti, napellenzőként működő védőszerkezet. A következő lépések között szerepel a koronagráf bekapcsolása, majd néhány héten belül a Wide Field Instrument, vagyis a széles látómezejű főműszer aktiválása.
A Roman 300 megapixeles infravörös kamerájának 18 detektora hatalmas égterületeket képes egyszerre megfigyelni. A távcső felbontása a Hubble-éhez hasonló, látómezeje azonban hozzávetőleg százszor nagyobb, ezért nagyszabású felméréseket akár ezerszer gyorsabban végezhet el. A küldetés naponta körülbelül 1,4 terabájt adatot továbbíthat a Földre, ami az eddigi NASA-asztrofizikai missziók között a legnagyobb napi adatmennyiség.
A széles látómezejű megfigyelések segítségével a Roman a sötét anyag eloszlását, a világegyetem gyorsuló tágulását és a sötét energia természetét kutatja majd, miközben gravitációs mikrolencsézéssel exobolygók ezreit fedezheti fel. Kísérleti koronagráfja közvetlenül is megpróbál képeket készíteni távoli csillagok körül keringő, Jupiterhez hasonló bolygókról, és kipróbálja a későbbi, Föld-szerű világok megfigyelésére tervezett űrtávcsövek több alapvető technológiáját.
A mostani háromperces manőver meghatározó lépés volt ahhoz, hogy a Roman eljusson abba a stabil környezetbe, ahol műszerei teljes képességükkel működhetnek majd. A következő hónapokban a mérnökök ellenőrzik, beállítják és kalibrálják az obszervatórium rendszereit. Az első nyilvános felvételek megjelenését a NASA 2027 elejére tervezi.
Források: NASA – az első repülésközi pályakorrekció, NASA – a Roman indítása, NASA – a Roman üzembe helyezése és tervezett pályája, NASA – az antenna és a napellenző kinyitása
