Első hallásra úgy hangzik, mintha egy tudományos-fantasztikus regényből származna (és szeretjük is ezeket a kifejezéseket), de mit is jelent ez? Van egy elmélet, amely szerint a tér és az idő kristályos szerkezetbe rendeződik, majd ebből egy fekete lyuk születik, és ez a jelenség matematikailag lehetséges. A kutatók ráadásul nem szuperszámítógépekkel, hanem klasszikus matematikai módszerekkel jutottak erre az eredményre.
A legtöbb ismert fekete lyuk hatalmas csillagok összeomlásából keletkezik (kivéve talán a fiatal Univerzum korszakában látott vörös pontokként leírt korai fekete lyukak – itt lehet olvasni rola Kis vörös pontok – Kozmosz). Létezésükhöz óriási tömeg szükséges, ezért tömegük a Napénak többszörösétől akár több milliárd naptömegig terjedhet. A fizikusok azonban évtizedek óta vizsgálják annak lehetőségét, hogy a korai Univerzumban sokkal kisebb, úgynevezett ősi vagy primordiális fekete lyukak is létrejöhettek. Ezek tömege akár egy nagyobb aszteroidáéval is összemérhető lehetett.
Az új elképzelés szerint létezhet egy különleges átmeneti állapot, amelyet a kutatók „téridő-kristálynak” neveznek. Ilyenkor a téridő görbülete egy ismétlődő, rendezett mintázatba szerveződik, hasonlóan ahhoz, ahogy a vízmolekulák jégkristályt alkotnak. Ez az állapot rendkívül instabil lehet: egy apró energialöket vagy zavarás elegendő lehet ahhoz, hogy az egész szerkezet összeomoljon, és egy mikroszkopikus fekete lyuk jöjjön létre.
A kutatók ezt a folyamatot a fagyponti víz állapotához hasonlítják. A 0 Celsius-fokos víz már közel áll ahhoz, hogy jéggé alakuljon, de még folyékony marad. Egy apró változás hatására azonban hirtelen megkezdődhet a kristályosodás. Az elmélet szerint a téridő is viselkedhet hasonló módon: egy kritikus állapotban a legkisebb zavarás is elegendő lehet a fekete lyuk kialakulásának elindításához.
Fontos hangsúlyozni, hogy ezek a fekete lyukak teljesen mások lennének, mint a csillagok összeomlásából születő társaik. Rendkívül aprók és forrók lehetnek, ezért a Stephen Hawking által leírt Hawking-sugárzás miatt viszonylag gyorsan elpárologhatnak. Emiatt ma rendkívül nehéz lenne közvetlenül megfigyelni őket.
Izgalmas lehetőség, hogy az ilyen objektumok segíthetnek megmagyarázni a Világegyetem néhány máig megoldatlan rejtélyét. Egyes elméletek szerint kapcsolatban állhatnak a sötét anyag eredetével, vagy olyan nyomokat hagyhattak hátra a korai Univerzumban, amelyek a jövő műszereivel kimutathatók lesznek.
