1961. május 5-én az Egyesült Államok történetének egyik legfontosabb űrrepülése zajlott le. A fedélzeten egy magabiztos, kemény fellépésű haditengerészeti pilóta ült: Alan Shepard. Bár repülése mindössze körülbelül 15 percig tartott, ezzel ő lett az első amerikai ember az űrben, és neve örökre összeforrt az amerikai űrkorszak kezdetével.
Shepard 1923-ban született az amerikai New Hampshire állambeli Derry városában. Már fiatalon érdekelte a repülés, ezért a második világháború után az Egyesült Államok Haditengerészeténél szolgált pilótaként. Később berepülőpilóta lett, ami az egyik legveszélyesebb és legnagyobb tudást igénylő feladatnak számított a repülés világában. Hidegvérűsége, gyors döntéshozatala és rendkívüli önbizalma miatt hamar kitűnt társai közül.
1959-ben beválasztották a legendás „Mercury Seven” csoportba, vagyis abba a hét amerikai pilótába, akikből a NASA első űrhajósai lettek. Akkoriban az Egyesült Államok komoly nyomás alatt állt, mert a Szovjetunió már több fontos űrsikert is elért, köztük Yuri Gagarin történelmi űrrepülését 1961 áprilisában.
Kevesebb mint egy hónappal később Shepard következett. A Freedom 7 nevű Mercury-kapszulával indult útnak egy Redstone rakéta tetején. Repülése szuborbitális volt, vagyis nem kerülte meg a Földet, de így is elérte az űrt. Az űrhajó körülbelül 187 kilométer magasra emelkedett, majd az Atlanti-óceánba ereszkedett vissza, ahol a haditengerészet mentette ki. Shepard nyugodt viselkedése és pontos munkája óriási önbizalmat adott a NASA számára.
A siker után Shepard nemcsak nemzeti hős lett, hanem az amerikai űrprogram egyik meghatározó alakjává is vált. Karrierjét azonban váratlanul megtörte egy belsőfül-betegség, a Ménière-kór, amely egyensúlyzavarokat és szédülést okozott. Emiatt évekre repülési tilalmat kapott. Sokan úgy gondolták, hogy űrhajós pályafutása véget ért.
Ő azonban nem adta fel. A NASA astronauta irodájának vezetőjeként fontos szerepet játszott az Apollo-program fejlesztésében és az űrhajósok kiképzésében. Egy sikeres műtét után ismét repülhetett, és 1971-ben visszatért az űrbe az Apollo 14 küldetés parancsnokaként.
Az Apollo–14 során Shepard lett az ötödik ember, aki a Hold felszínére lépett. A küldetés egyik legismertebb pillanata az volt, amikor egy rögtönzött golfütővel két golflabdát is elütött a Holdon. A kis gravitáció miatt a labdák látványosan messzire repültek, és ez a jelenet az űrkutatás történetének egyik ikonikus pillanatává vált.
Alan Shepard nem tartozott a legbarátságosabb vagy leglazább astronauták közé. Kollégái kemény, néha kifejezetten szigorú emberként ismerték. Ugyanakkor rendkívül fegyelmezett volt, és kiváló vezetőnek számított. Az amerikai űrprogram korai éveiben pontosan ilyen személyiségekre volt szükség: olyan emberekre, akik képesek voltak nyugodtak maradni egy olyan korszakban, amikor minden repülés életveszélyes kísérletnek számított.
Shepard 1998-ban hunyt el, de öröksége ma is él. Ő bizonyította be először, hogy az Egyesült Államok képes embert juttatni az űrbe, és később a Holdra is eljutott. Kevés ember mondhatja el magáról, hogy jelen volt az emberes űrrepülés két legfontosabb korszakának hajnalán is.
