A képen az ESA PLATO (PLAnetary Transits and Oscillations of stars) exobolygó-kutató űrszondája látható, amely a bolygóátvonulások és csillagok oszcillációjának megfigyelését végzi majd, az ESTEC tesztközpont Maxwell-tesztkamrájában, ahol a mérnökök az utolsó, indítás előtti elektromágneses kompatibilitási (EMC) vizsgálatokat végezték el. A tesztek sikeresen lezárultak, így a fedélzeti elektronika bizonyította, hogy képes a világűr zord környezetében is megbízhatóan működni.
A fotó egyik legfeltűnőbb eleme a falakat, padlót és mennyezetet borító kék, piramis alakú habszivacs, amely speciális rádiófrekvenciás elnyelő panelek. A kamra fémfalai egy óriási Faraday-kalitkát alkotnak, amely kizár minden külső elektromágneses jelet, míg a habpiramisok elnyelik a visszaverődő rádióhullámokat és a hangokat. Ennek köszönhetően a mérnökök rendkívül tiszta elektromágneses környezetet tudnak létrehozni, ahol pontosan mérhető, hogy a szonda saját rendszerei nem zavarják-e egymást.
A vizsgálat során a lezárt kamrában távolról bekapcsolták a PLATO összes fontos elektronikai egységét. Ellenőrizték, hogy a fedélzeti számítógépek, a kommunikációs rendszerek, a tápellátás és a tudományos műszerek működése közben nem keletkezik-e olyan elektromágneses sugárzás, amely hibát okozhatna valamelyik másik berendezésben. Az ilyen, úgynevezett elektromágneses kompatibilitási tesztek minden modern űreszköz esetében elengedhetetlenek, hiszen egyetlen váratlan zavarjel akár egy tudományos mérés pontosságát vagy a kommunikációt is veszélyeztethetné.
A PLATO az ESA következő nagy exobolygó-kutató küldetése lesz. Huszonhat kamerája egyszerre több százezer csillagot figyel majd, és azok fényességének parányi változásaiból keresi az előttük átvonuló bolygókat. A cél nem csupán új exobolygók felfedezése, hanem olyan Föld-méretű világok azonosítása is, amelyek Naphoz hasonló csillagok lakhatósági zónájában keringenek. Emellett a küldetés a csillagok belső szerkezetét is vizsgálja asztroszeizmológiai módszerekkel, így a bolygórendszerek korát és fejlődését is nagy pontossággal lehet majd meghatározni.
A jelenlegi tervek szerint a PLATO 2026 végén indul egy Ariane 6 hordozórakétával, és a Nap–Föld rendszer L2 Lagrange-pontja körüli pályán kezdi meg több évig tartó tudományos küldetését.
