A James Webb űrtávcső ismét egy olyan objektumot figyelt meg, amelyre a csillagászok egyelőre nem találnak egyszerű magyarázatot. A több mint 10,4 milliárd fényévre található XLSSC 122 galaxishalmaz már akkor is meglepően fejlett szerkezetet mutatott, amikor az Univerzum mindössze körülbelül 3,4 milliárd éves volt. Ez azért keltette fel a kutatók figyelmét, mert a jelenlegi modellek alapján ilyen nagy tömegű és rendezett galaxishalmazoknak ekkor még jóval fiatalabb állapotban kellett volna lenniük.
A galaxishalmazok a világegyetem legnagyobb gravitációsan összetartozó rendszerei. Több száz vagy akár több ezer galaxist, hatalmas mennyiségű forró gázt és még több sötét anyagot tartalmaznak. Kialakulásuk rendkívül lassú folyamat: kisebb galaxiscsoportok és anyagfelhők milliárd éveken keresztül olvadnak össze, miközben a gravitáció egyre nagyobb struktúrákat épít fel.
A James Webb felvételei alapján az XLSSC 122 már olyan tulajdonságokat mutat, amelyeket inkább sokkal idősebb galaxishalmazoktól várnánk. A galaxisok sűrűn helyezkednek el, a rendszer tömege óriási, gravitációja pedig annyira erős, hogy meghajlítja a mögötte lévő galaxisok fényét. Ez az úgynevezett gravitációs lencsézés, amelynek segítségével a csillagászok természetes nagyítóként használhatják a galaxishalmazokat, hogy még távolabbi objektumokat is megfigyeljenek.
A gravitációs lencsézés az általános relativitáselmélet egyik legszebb következménye. A nagy tömeg meggörbíti a téridőt, ezért a mögötte érkező fény nem egyenes vonalban halad tovább. Emiatt a háttérgalaxisok képe eltorzulhat, felerősödhet, vagy akár több példányban is megjelenhet. Az XLSSC 122 esetében a Webb olyan részleteket azonosított, amelyek arra utalnak, hogy ez a jelenség már ebben a rendkívül korai időszakban is teljes erővel működött.
A kutatók számára a legnagyobb kérdés az, hogyan válhatott ez a galaxishalmaz ilyen gyorsan ennyire fejletté. Lehetséges, hogy kivételesen szerencsés körülmények között alakult ki, és egy rendkívül ritka objektumot látunk. Az is elképzelhető, hogy a galaxishalmazok fejlődése bizonyos esetekben gyorsabban zajlik, mint azt a jelenlegi számítógépes modellek előre jelzik. Egyelőre egyik lehetőség sem zárható ki.
A megfigyelés nem jelenti azt, hogy a kozmológia alapjai hibásak. A tudományban egyetlen szokatlan objektum önmagában még nem elegendő ahhoz, hogy átírjuk az Univerzum fejlődéséről alkotott képet, viszont minden ilyen felfedezés új kérdéseket vet fel, és segít pontosítani azokat a modelleket, amelyekkel a világegyetem első milliárd éveit próbáljuk rekonstruálni.
A James Webb a következő években még számos hasonlóan távoli galaxishalmazt fog megvizsgálni. Ha ezek között több is ugyanilyen fejlettnek bizonyul, akkor a csillagászoknak újragondolniuk kell, milyen gyorsan épültek fel a világegyetem legnagyobb szerkezetei a kozmikus történelem hajnalán.
