A Hubble-űrtávcső egy egészen különös galaxist azonosított az univerzum hajnalából. Az MXDFz4.4 jelű objektum mindössze 1,4 milliárd évvel az Ősrobbanás után létezett, amikor a világegyetem még egy hatalmas, semleges hidrogénből álló ködbe burkolózott. A felfedezés azért keltett nagy figyelmet, mert a kutatók eddig úgy gondolták, hogy egy ilyen kicsi és halvány galaxis egyszerűen nem képes önállóan átalakítani a környezetét.
A kozmikus történelem egyik legfontosabb időszaka az úgynevezett reionizáció korszaka volt. Az első csillagok és galaxisok ultraibolya sugárzása fokozatosan ionizálta a semleges hidrogént, amely addig elnyelte a nagy energiájú fényt. Ez a folyamat tette átlátszóvá az univerzumot, lehetővé téve, hogy a fény nagy távolságokra is eljusson.
A csillagászok hosszú ideig azt feltételezték, hogy ezt a munkát elsősorban a legnagyobb, rendkívül fényes galaxisok végezték. Az MXDFz4.4 azonban teljesen más képet fest.
A Hubble rendkívüli mélyég felvételeinek elemzése alapján kiderült, hogy ez az apró galaxis környezetében egy meglepően nagy, ionizált „buborék” alakult ki. Ez azt jelenti, hogy a galaxis csillagai elegendő nagy energiájú sugárzást bocsátottak ki ahhoz, hogy a környező hidrogént átalakítsák, vagyis szó szerint „lyukat vágtak” az univerzumot kitöltő ködbe.
A kutatók szerint ezt nem egyetlen hosszú csillagkeletkezési időszak okozta. Sokkal valószínűbb, hogy a galaxisban egymást követő, intenzív csillagkeletkezési hullámok zajlottak le. Minden ilyen periódus során nagyszámú forró, nagytömegű csillag született, amelyek rövid életük alatt óriási mennyiségű ultraibolya sugárzást bocsátottak ki. Ezek együtt fokozatosan tisztították meg a galaxis környezetét.
Ez azért meglepő, mert az MXDFz4.4 mérete alapján a legtöbb elmélet szerint nem lett volna képes ekkora hatást gyakorolni a környezetére. A megfigyelés arra utal, hogy a korai univerzumban a kisebb galaxisok szerepe jóval nagyobb lehetett, mint azt eddig gondolták. Elképzelhető, hogy nem néhány óriásgalaxis, hanem rengeteg apró csillagváros közös munkája tette átlátszóvá a világegyetemet.
A felfedezés egyben azt is megmutatja, hogy a több mint harminc éve működő Hubble még mindig képes új eredményeket hozni. A kutatók éveken át gyűjtött rendkívül mély felvételeket elemeztek, amelyek között sikerült megtalálni ezt az alig néhány képpontnyi galaxist. A James Webb-űrtávcső a jövőben még részletesebben vizsgálhatja az ilyen ősi objektumokat, így egyre pontosabb képet kaphatunk arról, hogyan ért véget az univerzum „sötét korszaka”, és hogyan vált a kozmosz olyanná, amilyennek ma ismerjük.
