1949. június 14-én indították útjára az első emlőst, amely eljutott a világűr határán túlra. A kísérletet az új-mexikói White Sands kísérleti telepen hajtották végre egy zsákmányolt német V–2 rakéta segítségével, amelyet eredetileg a második világháború során fejlesztettek ki.
A V–2 rakéták az Egyesült Államokba a második világháború után, az úgynevezett Operation Paperclip (a Gémkapocs Hadművelet) keretében kerültek. Az amerikai csapatok elfoglalták a V–2 rakéták gyártásának és tesztelésének több fontos helyszínét, ahol különösen értékes zsákmánynak számítottak a félkész rakéták, az alkatrészek, a műszaki dokumentációk és a mérnökök. A rakétákat nem egyben szállították át az Atlanti-óceánon. A legtöbb V–2-t alkatrészekre bontották, ládákba csomagolták, majd teherautókon vitték kikötőkbe. Innen teherszállító hajókkal kerültek az Egyesült Államokba.
Az utas Albert II volt, egy hím rézuszmakákó. A Blossom No. 4B jelzésű V–2 rakéta fedélzetén 134 kilométeres magasságig emelkedett, jóval a Kármán-vonal fölé, amelyet általában a világűr határának tekintenek. Ezzel Albert II lett az első emlős, amely valóban eljutott az űrbe.
A repülés során az állat légzési és szívműködési adatait folyamatosan rögzítették. A mérések szerint Albert II túlélte mind az emelkedést, mind a visszatérést a légkörbe. A küldetés tragikus véget ért: a kapszula ejtőernyőrendszere meghibásodott, így a földet éréskor bekövetkező becsapódást már nem élhette túl.
A szovjetek elsősorban kutyákat használtak, mert úgy vélték, jobban tűrik a bezártságot és a hosszabb ideig tartó mozdulatlanságot, mint a majmok. A leghíresebb volt Lajka (1957) – ez a kutya volt az első élőlény, amely Föld körüli pályára állt a Sputnik 2 fedélzetén. A küldetésnek nem volt visszatérő rendszere, így a küldetés eleve egyirányú volt. Később kiderült, hogy a kutya néhány órával az indítás után elpusztult a túlmelegedés és a stressz miatt. Később indult Belka és Sztrelka (1960) – Ők lettek az első emlősök, amelyek Föld körüli pályáról élve vissza is tértek. A küldetés során egy napot töltöttek az űrben, majd az űrjármű biztonságos landolt. A szovjetek később több kutyát egereket, patkányokat, teknősöket és más élőlényeket is küldtek az űrbe, hogy felmérjék a hosszabb űrrepülések biológiai hatásait.
