Az Artemis II küldetés kapcsán sok szó esik a történelmi jelentőségű holdközeli repülésről, a rekordtávolságokról és a lenyűgöző felvételekről – de van egy jóval földhözragadtabb, mégis meglepően összetett technikai kérdés, amely szintén reflektorfénybe került: az űr-WC működése.
Az Orion fedélzetén található illemhely különleges darab. Nemcsak azért, mert ez az első ilyen rendszer, amely az alacsony Föld körüli pályán túl is működik, hanem azért is, mert hatalmas fejlődést képvisel a korábbi megoldásokhoz képest. Az Apollo program idején az űrhajósok még egyszerű gyűjtőzsákokat használtak – ami finoman szólva sem volt ideális.
Az Orion modern rendszere ezzel szemben már egy kompakt, a Nemzetközi Űrállomáson alkalmazott technológia leszármazottja. A mikrogravitáció miatt azonban itt minden sokkal bonyolultabb: a folyadékok és szilárd anyagok nem „esnek le”, hanem lebegnek, ezért a rendszer ventilátorokra, légáramlásra és szűrőkre támaszkodik.
És éppen itt kezdődtek a gondok.
A küldetés során a WC ugyan végig működőképes maradt, de a legénység nehézségekbe ütközött a vizelet tartályból való kiürítésével. A mérnökök szerint a probléma gyökere a vártnál gyengébb szellőzés lehet, ami megzavarja a rendszer egyik kulcsfontosságú elemét: a folyadékok „elszívását” és továbbítását az űrbe.
A helyzetet tovább bonyolította egy furcsa, égő szag, amely a rendszerből szivárgott. Bár ez elsőre riasztónak hangzik, a földi irányítás szerint nem jelent közvetlen veszélyt a legénységre – ugyanakkor egyértelmű jelzés arra, hogy valami nincs teljesen rendben.
Felmerült az a lehetőség is, hogy jég zárja el a külső szellőzőnyílást, ami az űr hideg környezetében könnyen kialakulhat. A mérnökök ezért fűtést kapcsoltak be, és az űrhajót a Nap felé fordították, hogy felolvaszthassák az esetleges lerakódásokat – ám a probléma ezután is fennmaradt.
A legújabb elképzelés szerint a gondot egy kémiai folyamat okozhatja. A rendszerben olyan anyagokat használnak, amelyek megakadályozzák a mikroorganizmusok és biofilmek kialakulását. Elképzelhető, hogy ezek az anyagok reakcióba léptek a hulladékkal, és olyan melléktermék keletkezett, amely eltömíti a szűrőket.
A végső válasz azonban egyelőre várat magára. A szakemberek szerint csak akkor derül ki a pontos ok, amikor az Orion visszatér a Földre, és részletesen átvizsgálhatják a rendszert.
Ez a kissé prózai probléma jól mutatja, hogy az űrkutatás nemcsak látványos rakétákról és távoli világokról szól. Néha a legnagyobb kihívást az jelenti, hogyan oldjuk meg a legegyszerűbbnek tűnő emberi szükségleteket extrém környezetben.
Amikor az Orion április 10-én visszatér és a Csendes-óceánba érkezik, nemcsak egy történelmi küldetés zárul le, hanem egy fontos mérnöki tanulságokkal teli fejezet is. Az Artemis II ugyanis nemcsak azt bizonyítja, hogy újra képesek vagyunk elhagyni a Föld közvetlen környezetét, hanem azt is, hogy még a legapróbb rendszerek tökéletesítése is kulcsfontosságú a jövő hold- és Mars-misszióihoz.
A Space.com nyomán
