A vörös bolygó ismét meglepte a kutatókat: a Curiosity rover olyan szerves molekulákat talált a Marson, amelyek a földi élet alapköveire emlékeztetnek. Bár ez még nem bizonyítja, hogy valaha élet létezett volna ott, a felfedezés egy újabb fontos lépés annak megértésében, hogy a bolygó mennyire lehetett lakható a múltban.
A 2012-ben landolt rover a Gale-kráter területét vizsgálja, azon belül is a Mount Sharp lábánál fekvő Glen Torridon régiót, ahol agyagban gazdag kőzetek találhatók. Ezek különösen izgalmasak, mert a Földön az ilyen környezetek gyakran őrzik meg az ősi élet kémiai nyomait. A Curiosity fedélzetén működő Sample Analysis at Mars (SAM) műszercsomag most egy teljesen új módszert vetett be: egy tetrametil-ammonium-hidroxid (TMAH) nevű vegyület segítségével „szétbontotta” a kőzetekben rejtőző összetett szerves anyagokat.
Az eredmény meglepő volt. Több mint húszféle szerves molekulát azonosítottak, köztük nitrogént és ként tartalmazó vegyületeket – olyan kémiai építőelemeket, amelyek a Földön az élet kialakulásában is szerepet játszottak. Ezek a molekulák mintegy 3,5 milliárd éves, agyagos homokkőben maradtak fenn, ami arra utal, hogy a Mars felszíne alatt a vártnál jobban megőrződhettek az ősi kémiai nyomok, még a kozmikus sugárzás és a geológiai átalakulások ellenére is.
A kutatás egyik vezetője, Amy Williams és csapata szerint a most detektált molekulák valószínűleg nagyobb, úgynevezett makromolekuláris szénvegyületek lebomlási termékei. Ezek akár egykor bonyolultabb kémiai rendszerek részei is lehettek. A kulcskérdés azonban továbbra is nyitott: vajon ezek az anyagok biológiai eredetűek, vagy pusztán élettelen geológiai folyamatok hozták létre őket?
A válasz keresése nemcsak a Curiosity feladata. A Perseverance rover is talált hasonló szerves nyomokat más helyszíneken, ami arra utal, hogy a szerves szénvegyületek a Marson nem elszigetelt jelenségek. Sőt, az új eredmények szerint ezek az anyagok sokkal tartósabbak lehetnek a marsi környezetben, mint azt korábban gondolták.
Ez a felismerés kulcsfontosságú a jövő szempontjából. Az olyan küldetések, mint az Rosalind Franklin rover vagy a Szaturnusz Titan holdjára készülő Dragonfly mission, már fejlettebb eszközökkel próbálják majd feltárni, honnan származnak ezek a molekulák. Ha sikerül egyértelműen kimutatni a biológiai eredetet, az alapjaiban változtatná meg a világegyetemről alkotott képünket.
Addig azonban marad a tudomány egyik legizgalmasabb kérdése: vajon ezek a marsi molekulák egy letűnt élet halvány nyomai, vagy csak a kémia játékai egy egykor nedves, de ma már zord világ mélyén?
A Space.com nyomán
