RS-25: az űrrepülés „klasszikus” motorja új szerepben
Az RS-25 hajtómű nem egy új fejlesztés – valójában az egyik legtöbbet bizonyított rakétamotor az űrtörténelemben. Eredetileg a Space Shuttle főhajtóműveként (SSME) repült több mint 30 éven át, most pedig a NASA új holdrakétáját, a Space Launch Systemet (SLS) hajtja.
A motor különlegessége a hajtóanyagában rejlik: extrém hideg folyékony hidrogént és oxigént éget el, ami az egyik leghatékonyabb kombináció. Ennek köszönhetően az RS-25 rendkívül magas hatásfokkal működik, vákuumban akár ~452 másodperces fajlagos impulzust is elérve – ez az egyik legjobb érték a nagy rakétahajtóművek között.
Egyetlen RS-25 motor körülbelül 1,8–2,3 millió newton tolóerőt képes leadni, és finoman szabályozható: a teljesítménye akár 67% és 109% között is állítható. Ez a szabályzó rendszer az űrben teljesen szokványos, létfontosságú – a rakéta pályáját és gyorsulását folyamatosan igazítani kell.
Az SLS rakéta alján négy ilyen motor dolgozik egyszerre. Együtt hatalmas tolóerőt generálnak, amely – a szilárd gyorsítórakétákkal együtt – elegendő ahhoz, hogy az Orion űrhajót a Hold felé indítsák.
Van azonban egy fontos különbség a Space Shuttle korszakhoz képest: míg korábban ezeket a motorokat minden repülés után újrahasználták, az SLS esetében „egyszer használatosak” – a rakéta többi részével együtt megsemmisülnek.
Az RS-25 így egyszerre képviseli a múltat és a jövőt: egy 1970-es évekbeli mérnöki csúcsteljesítmény, amely még ma is kulcsszerepet játszik az emberiség Holdhoz való visszatérésében.
