A képen látható meteorit egyike azoknak a különleges daraboknak, amelyeket a NASA Curiosity marsjáró fedezett fel a Gale-kráter területén. Bár a Mars felszínét elsősorban helyi eredetű vulkáni és üledékes kőzetek alkotják, időről időre olyan objektumok is feltűnnek, amelyek a Naprendszer más vidékeiről érkeztek. Ezek a meteoritok valóságos kozmikus időkapszulák, amelyek bolygók és kisbolygók kialakulásának korából őriznek értékes információkat.
A Mars különösen kedvező hely a meteoritok megmaradásához. A bolygó légköre rendkívül ritka, sűrűsége a földi légkörnek körülbelül egy százaléka. Emiatt a beérkező kőzetek sokkal kisebb légköri fékezésnek vannak kitéve, mint a Földön. Számos olyan meteorit is elérheti a felszínt, amely itthoni körülmények között teljesen elégne a légkörben. A marsi környezet további előnye, hogy nincs intenzív kémiai mállás, amely gyorsan erodálná a meteoritokat.
A Curiosity által vizsgált meteoritok gyakran könnyen felismerhetők, mert színük és szerkezetük jelentősen eltér a környező marsi kőzetektől. A Gale-kráter vöröses-barnás felszínéből feltűnően kiemelkednek a sötétszürke vagy fekete, gyakran fémes csillogású objektumok. A rover műszerei képesek meghatározni az összetételüket, így a kutatók megállapíthatják, hogy vasmeteoritokról, kőzet meteoritokról vagy ezek keverékeiről van-e szó.
A Marson eddig azonosított meteoritok jelentős része vasmeteoritnak bizonyult. Ezek olyan ősi kisbolygók magjának maradványai lehetnek, amelyek a Naprendszer hajnalán részben megolvadtak, majd a bennük lévő nehéz elemek a központjukba süllyedtek. Későbbi ütközések során ezek az égitestek darabokra törtek, és töredékeik szétszóródtak a Naprendszerben. Néhány ilyen darab végül a Mars felszínén kötött ki.
A meteoritok állapota a marsi környezetről is értékes adatokat szolgáltat. A kutatók megfigyelhetik, hogyan hat rájuk a rendkívül száraz légkör, a porviharok, az ultraibolya sugárzás és a napi akár száz Celsius-fokot is meghaladó hőmérséklet-ingadozás. Ezek a folyamatok lassan alakítják a felszínüket, így a meteoritok egyfajta természetes mérőműszerként működnek a marsi környezet hosszú távú vizsgálatában.
A Curiosity több nevezetes meteoritot is talált küldetése során. Az egyik legismertebb a 2014-ben felfedezett Lebanon, amelynek tömegét körülbelül 60 kilogrammra becsülték. Felszínén jól láthatók voltak azok a mélyedések, amelyeket a szakemberek regmaglyptáknak neveznek. Ezek a jellegzetes formák a légköri áthaladás során alakulnak ki, amikor a meteorit külső rétege fokozatosan leolvad.
A meteoritok kutatása segít pontosabban megérteni a Naprendszer fejlődését is. Egy-egy ilyen kőzetdarab kora gyakran meghaladja a 4,5 milliárd évet, vagyis még a bolygók kialakulásának időszakából származik. Összetételükből a kutatók következtethetnek arra, milyen anyagokból épültek fel a korai bolygókezdemények, és milyen folyamatok zajlottak a fiatal Nap körül kialakuló por- és gázkorongban. A Curiosity elsődleges célja a Gale-kráter és a közepén magasodó Mount Sharp rétegeinek vizsgálata, hogy feltárja a Mars éghajlati és geológiai múltját. A felszínen talált meteoritok ehhez egy további tudományos lehetőséget kínálnak: egyszerre árulnak el részleteket a Mars környezetéről és a Naprendszer távoli múltjáról.
