A For All Mankind egyik legemlékezetesebb jelenetében egy űrhajós azt mondja, hogy ha elsüt egy fegyvert a Holdon és “elhibázza” a célt, akkor a lövedék Hold körüli pályára állhat, majd később akár vissza is találhat hozzájuk. Első hallásra ez tipikus sci-fi túlzásnak hangzik, van benne némi valódi fizika. A kérdés az, hogy mennyire reális ez valójában.
Először is egy dolgot szögezzünk le: a Hold teljesen más környezet, mint a Föld. Nincs légkör, nincs légellenállás, nincs szél, nincs eső vagy időjárás, ami lefékezné a lövedéket, de általában véve sem lövöldöznek ott emberek, de hiszen ez egy sci-fi. Egy a Földön kilőtt golyó néhány kilométer után elveszíti energiáját és leesik. A Holdon viszont egy lövedék sokkal tovább repülhet, mert gyakorlatilag semmi sem lassítja.
A kulcs a Hold körüli keringési sebesség. A Hold gravitációja jóval gyengébb a Földénél, ezért a felszín közeli orbitális sebesség is kisebb: körülbelül 1,68 km/s, vagyis nagyjából 6040 km/h. Ha egy tárgy ezt az oldalirányú sebességet eléri, akkor nem zuhan vissza a felszínre, hanem keringeni kezd körülötte.
Ez elsőre nem tűnik elérhetetlennek, de a legtöbb kézifegyver lövedéke ennél lassabb. Egy modern gépkarabély lövedéke körülbelül 700–1000 m/s sebességgel hagyja el a csövet. Ez még mindig csak a szükséges holdi orbitális sebesség körülbelül fele.
Viszont itt jön az érdekes rész: ha a lövedéket nagyon magas pontról, oldalirányban lőnék ki, vagy speciális fegyvert használnának, elméletileg lehetséges lenne ideiglenes holdi pályára állítani. A Holdon a hegyek, kráterek és a gravitációs egyenetlenségek miatt az ilyen pályák általában instabilak lennének, tehát a lövedék előbb-utóbb becsapódna a felszínbe.
A sorozatban viszont az a gondolat szerepel, hogy a golyó később visszatér és eltalálhat valakit. Matematikailag ez sem teljesen lehetetlen, de elképesztően valószínűtlen (de az érdeklődés felkeltésére megfelelő volt).
Ha a lövedék pontosan megfelelő sebességgel és szögben indulna el, akkor elliptikus pályára kerülhetné meg a Holdat. Mivel nincs légellenállás, hosszú ideig megőrizhetné sebességét. A probléma az, hogy már egészen apró eltérések is teljesen megváltoztatják a pályát. Egyetlen foknyi eltérés kilométerekkel arrébb viheti a becsapódási pontot. A Hold gravitációs tere ráadásul nem egyenletes: úgynevezett “masconok”, tömegsűrűsödések torzítják a pályákat. A NASA korábban valóban tapasztalta ezt. Több holdkörüli szonda pályáját is folyamatosan korrigálni kellett, mert a Hold gravitációja instabil pályákra húzta őket. Egy apró lövedéknek semmi esélye nem lenne hosszú ideig tökéletesen stabil orbiton maradni korrekció nélkül.
És van még egy fontos tényező: Newton harmadik törvénye. Egy fegyver visszarúgása a Holdon sokkal látványosabb lehetne, mert az űrruhás ember kisebb tapadással áll a felszínen (ez aműgy a sorozatban egészen szemléletesen meg is történik). A lövés akár el is mozdíthatná vagy kibillenthetné az astronautát, különösen alacsony gravitációban.
A hanghatás is teljesen más lenne. A Hold vákuumában nincs közeg, ami továbbítsa a hangot, így kívülről nézve teljes csendben történne a lövés. Az astronauta csak a rezgéseket és a saját ruháján keresztül terjedő hangokat hallaná.
A jelenet mögött tehát valódi fizika áll, de Hollywood erősen dramatizálta. Egy normál kézifegyverből kilőtt golyó nagy valószínűséggel nem állna stabil Hold körüli pályára, hanem nkább egy hosszú ballisztikus íven repülne, majd több tíz vagy száz kilométerrel arrébb becsapódna a felszínbe. Az, hogy később pontosan visszatérjen és eltaláljon valakit, gyakorlatilag elképzelhetetlenül kicsi esélyű.
Mégis érdekes belegondolni: a Holdon egy elhibázott lövés teljesen másként viselkedik a Holdon, mint a Földön. A vákuum és az alacsony gravitáció miatt a lövedék pályája sokkal közelebb állhat egy mikroméretű űrszondáéhoz, mint egy hagyományos földi golyóéhoz. Pont ez teszi a jelenetet emlékezetessé: a sci-fi ugyan eltúlozza a veszélyt, de közben egy valódi és különösen furcsa holdi fizikai jelenségre épít.
