Peking megerősítette, hogy 2030 előtt embert kíván juttatni a Holdra, és részletesen ismertette az ehhez szükséges űreszközök és személyzet nélküli próbarepülések terveit.
Kína újabb részleteket hozott nyilvánosságra első emberes holdraszállási programjáról a 2026. október 31-én Pekingben megrendezett hetedik Emberes Űrrepülési Szimpóziumon. A kínai űrprogram vezető mérnökei megerősítették, hogy továbbra is 2030 előtt szeretnének kínai űrhajósokat juttatni a Hold felszínére, és ismertették azokat a műszaki előkészületeket, amelyekkel a küldetés kockázatait kívánják csökkenteni. A több mint 800 szakember részvételével tartott konferencián a figyelem elsősorban a Mengzhou személyszállító űrhajóra, a Lanyue holdkompra és az új Hosszú Menetelés–10 hordozórakétára irányult, amelyek együttesen alkotják majd a kínai holdexpedíció alapját (tegye fel a kezét, akinek nem tetszenek ezek a hihetetlen nevek 🙂 ).
A kínai holdprogram felépítése több szempontból az Apollo-küldetésekre emlékeztet, ugyanakkor fontos eltéréseket is tartalmaz. Az első emberes expedíció három űrhajóssal indulna, akik közül ketten ereszkednének le a Hold felszínére, míg harmadik társuk a Hold körüli pályán várná visszatérésüket. A küldetéshez két különálló Hosszú Menetelés–10 rakétaindításra lesz szükség. Az egyik rakéta a Lanyue holdkompot juttatja a Hold felé, a másik pedig a Mengzhou űrhajót szállítja háromfős személyzetével. A két jármű a Hold körüli pályán találkozik és összekapcsolódik, majd két űrhajós átszáll a holdkompba, amellyel megkezdik az ereszkedést. A felszíni kutatómunka befejezése után a Lanyue ismét felszáll, dokkol a Mengzhou űrhajóhoz, az űrhajósok pedig visszatérnek a Földre.
A két rakéta alkalmazása lényeges műszaki döntés, mert így a kínai mérnököknek nem kell egyetlen indítással eljuttatniuk a teljes holdexpedíció tömegét az útjára. A külön indított járművek Hold körüli találkozása ugyanakkor rendkívül pontos navigációt, megbízható hajtóműveket és automatizált dokkolórendszereket követel. A Földtől átlagosan 384 ezer kilométerre egy meghibásodás következményei sokkal súlyosabbak lehetnek, mint az alacsony Föld körüli pályán, ahol a kínai űrhajósok jelenleg a Tiangong űrállomáson dolgoznak. Egy holdkompnak ráadásul egymástól jelentősen eltérő feladatokat kell teljesítenie: fékeznie kell a Hold körüli pályáról történő ereszkedés során, pontosan le kell szállnia az egyenetlen felszínre, majd ismét fel kell emelkednie, hogy megtalálja a pályán keringő anyahajót.
A program egyik legfontosabb új eleme a teljes leszállási folyamat személyzet nélküli kipróbálása. Wang Xiang, a kínai emberes űrprogram egyik vezető tervezője a CCTV beszámolója szerint elmondta, hogy a Lanyue próbarepülésén a lehető legtöbb műveletet szeretnék ellenőrizni, a rakétaindítástól és a Hold körüli pályára állástól kezdve a dokkoláson és leszálláson át egészen a felszállásig és az ismételt összekapcsolódásig. A Mengzhou űrhajót szintén személyzet nélküli repülésekkel készítik fel a későbbi emberes küldetésre. A kínai mérnökök alapelve, hogy a Hold körüli pályán szükséges technológiákat lehetőség szerint először a Föld közelében próbálják ki, és az emberes repülések előtt az adott műveleteket automatikus üzemmódban is ellenőrizzék.
A Mengzhou, amelynek neve magyarul nagyjából „Álmok hajóját” jelenti, a jelenleg használt Sencsou űrhajók utódjának készül. A konstrukció egyik lényeges tulajdonsága, hogy különböző változatai alacsony Föld körüli pályán végrehajtott küldetésekhez és holdutazásokhoz is alkalmazhatók. A fejlesztők a Hosszú Menetelés–10 rakétánál hasonló megközelítést követnek: a rövidebb, Föld körüli küldetésekre szánt változattal először a hajtóművek, az indítási rendszerek és az űrhajó visszatérési technológiáinak működését ellenőrzik, majd a nagyobb teljesítményű változatot használják a Hold felé induló expedícióhoz. A Mengzhou visszatérő egységét részleges újrafelhasználhatóságra tervezik, cserélhető hővédő pajzzsal és a földet érés energiáját csökkentő légzsákos rendszerrel.
A Lanyue, vagyis a „Hold átölelése” nevű leszállóegység fejlesztése szintén előrehaladott állapotban van. A kínai mérnökök 2025 augusztusában már végrehajtottak egy rögzített, rövid ideig tartó repülési próbát, amelynek során a holdkomp hajtóműveinek, irányításának és leszállási rendszerének működését vizsgálták. A teszt során a jármű egy földi létesítményben, biztonsági rögzítések mellett hajtott végre ellenőrzött manővereket, amelyek a holdfelszíni ereszkedés és felszállás egyes szakaszait modellezték. Az ilyen kísérletek lehetővé teszik, hogy a mérnökök még a tényleges holdrepülés előtt felismerjék a hajtóművek szabályozásával és a jármű stabilitásával kapcsolatos problémákat.
Az első személyzet nélküli Lanyue-küldetés tudományos feladatokat is kaphat. A kínai űrügynökség olyan kísérleti berendezésekre vár javaslatokat, amelyek a próbarepülés szabad kapacitását hasznosítanák. A kiegészítő műszerek együttes tömege legfeljebb 50 kilogramm, teljes energiaigényük pedig legfeljebb 100 watt lehet. A kutatók közvetlen méréseket végezhetnek a holdfelszín hőmérsékletéről, a finom holdpor tulajdonságairól és az űreszközök helyi környezeti viszonyok közötti működéséről. Ezek az adatok a későbbi emberes expedíciók tervezésénél is fontosak lehetnek, mivel a holdpor erősen koptató hatású, az extrém hőmérséklet-ingadozások pedig komoly terhelést jelentenek az űrruhák, a mechanikus szerkezetek és az elektronikus berendezések számára.
A kínai holdprogram ugyanakkor jóval nagyobb vállalkozás egyetlen emberes leszállásnál. A tervekben szerepel a Wangyu holdfelszíni űrruha, a Tansuo holdjáró, valamint olyan kommunikációs és navigációs infrastruktúra fejlesztése is, amely a későbbi expedíciókat támogatná. A Csang’e automatikus holdkutató program már jelentős tapasztalatokat biztosított ehhez: a Csang’e–6 2024-ben elsőként hozott vissza mintákat a Hold túlsó oldaláról, a következő automatikus küldetések pedig a déli pólus térségének kutatását készítik elő. Kína hosszabb távon egy nemzetközi holdkutató állomás létrehozásában is részt kíván venni, amelynek kezdeti kiépítését 2035 körülre tervezik.
Nem kérdés, hogy a program előrehaladását az Egyesült Államok is figyelemmel kíséri. A NASA Artemis-programjának célja szintén az emberes holdexpedíciók újraindítása, ám az amerikai és a kínai megközelítés több ponton eltér egymástól. Az Artemis a NASA Orion űrhajójára, az SLS hordozórakétára és kereskedelmi partnerek által fejlesztett holdkompokra támaszkodik, míg Kína egy központilag irányított fejlesztési program keretében építi ki saját rendszerét. Az amerikai tervekben jelenleg 2028 szerepel a következő emberes holdraszállás célidőpontjaként, de mindkét program esetében jelentős műszaki feladatokat kell még megoldani. A holdkompok megbízhatósága, a nagy teljesítményű rakéták repülési próbái és a teljes küldetési rendszer összehangolása alapvetően befolyásolja majd a tényleges indulási időpontokat.
Mivel a Mengzhou és a Lanyue teljes holdküldetési rendszerét még nem próbálták ki a világűrben, ezért a tervezett személyzet nélküli repülések eredményei döntőek lesznek a továbblépés szempontjából. A következő években ezért a fókusz arra irányul majd, hogy Kína milyen ütemben tudja végrehajtani az egymásra épülő rakéta-, űrhajó- és holdkompteszteket, illetve sikerül-e valamennyi kritikus műveletet megbízhatóan demonstrálnia.
A mostani programok azonban hosszabb távú célokat követnek: a Hold körüli közlekedés rendszeressé tétele, a felszíni kutatóállomások kiépítése és a helyi erőforrások felhasználása egyaránt szerepel a tervek között. Kína számára az első emberes holdraszállás ezért egy olyan űrkutatási infrastruktúra kiépítésének lehetősége, amely a következő évtizedekben tartós emberi jelenlétet is lehetővé tehet a Föld legközelebbi égitestén.
Forrás: Leonard David – Inside Outer Space, 2026. november 2.; China Manned Space Agency (CMSA); CCTV.
