Egy amerikai hírszerzési jelentésben bemutatott felvétel új részleteket tárhat fel Kína többször felhasználható, katonai jelentőségű űreszközéről, amelynek feladatait és képességeit továbbra is szigorú titoktartás övezi.
A világűrben egyre több olyan eszköz működik, amelynek pontos rendeltetéséről a nyilvánosság alig rendelkezik információval. Ezek közé tartozik Kína kísérleti, többször felhasználható űrrepülőgépe is, amely 2020 óta több alkalommal indult Föld körüli pályára, majd hosszabb küldetések után visszatért a felszínre. Az amerikai Védelmi Hírszerző Ügynökséghez (Defense Intelligence Agency, DIA) kapcsolódó, nyilvánosságra került kép állítólag ezt a kínai járművet ábrázolja, amelyet 2024-ben egy Maxar kereskedelmi képalkotó műhold fényképezett le a világűrben. A felvételen egy szárnyakkal, központi törzzsel és kétoldalt elhelyezkedő napelemtáblákkal rendelkező szerkezet látható, amelynek kialakítása több szempontból emlékeztet az Egyesült Államok X–37B jelzésű katonai űrrepülőgépére.
A kínai jármű létezése régóta ismert, műszaki adatairól azonban rendkívül kevés hivatalos információ érhető el. Kína a programot általában az újrafelhasználható űrtechnológiák és a békés célú űrkutatás fejlesztésével hozza összefüggésbe, miközben a küldetések részletes céljait, a fedélzeten szállított berendezéseket és a végrehajtott kísérleteket nem ismerteti. Az amerikai katonai elemzők éppen ezért kiemelt figyelemmel követik a jármű pályáját, manővereit és a közelében megjelenő kisebb objektumokat, amelyekből következtetni lehet bizonyos technológiai képességekre.
A program első ismert repülése 2020 szeptemberében kezdődött, amikor egy Hosszú Menetelés–2F hordozórakéta állította pályára a járművet a Csiucsüan Űrközpontból. A küldetés mindössze körülbelül két napig tartott, ezt követően az űrrepülőgép visszatért a Földre. A második indításra 2022 augusztusában került sor, és ez már lényegesen hosszabb, 276 napos repülést eredményezett. A harmadik küldetés 2023 decemberében kezdődött, és 2024 szeptemberéig tartott, összesen mintegy 268 napot töltve a világűrben. A negyedik repülés 2026 februárjában indult, és az október végén megjelent beszámoló szerint a jármű továbbra is Föld körüli pályán tartózkodik.
Az ilyen hosszú küldetésekhez olyan rendszerek szükségesek, amelyek hónapokon keresztül képesek megbízhatóan működni a világűrben, miközben a járműnek meg kell őriznie a visszatéréshez szükséges üzemanyagát, elektromosenergia-ellátását és hővédelmi képességeit. Az űrrepülőgépek ebből a szempontból különböznek a hagyományos műholdaktól, hiszen a küldetés végén át kell haladniuk a légkörön, el kell viselniük a visszatérés során fellépő rendkívüli hőterhelést, majd irányított módon le kell szállniuk.
A most bemutatott képen az egyik legérdekesebb részlet a jármű két oldalán elhelyezkedő, nagyméretű napelemtáblák jelenléte. Ezek a hosszabb repülések során biztosíthatják a fedélzeti rendszerek elektromosenergia-ellátását, és lehetővé tehetik, hogy a jármű jelentős ideig működjön anélkül, hogy kizárólag akkumulátoraira támaszkodna. A törzs kialakítása és a feltételezett raktérajtók arra utalnak, hogy az űrrepülőgép különféle kísérleti berendezéseket vagy kisebb űreszközöket is szállíthat. A fénykép alapján ugyanakkor nem lehet minden szerkezeti részletet egyértelműen azonosítani, ezért a robotkarra, a hővédő burkolat pontos kialakítására és a raktér működésére vonatkozó egyes állításokat egyelőre óvatosan kell kezelni.
A járművel kapcsolatban az egyik legtöbb kérdést felvető tevékenység a kisebb objektumok pályára bocsátása, majd az azokkal végrehajtott közeli manőverezés. A korábbi küldetések során független pályakövetési adatok alapján több alkalommal megfigyelték, hogy a kínai űrrepülőgép közelében új objektum jelent meg, majd a két eszköz pályája ismét közel került egymáshoz. Az amerikai hírszerzés is beszámolt ilyen műveletekről, amelyek felvetik annak lehetőségét, hogy Kína önálló műholdak kibocsátását, megközelítését és esetleges visszafogását gyakorolja. A közösségi médiában megjelent állítás, amely szerint a jármű robotkarral fogta be a kisebb műholdat, azonban nem tekinthető bizonyítottnak, mivel az ilyen mechanizmus létezését a nyilvánosságra hozott adatok nem igazolják.
Az ilyen technológia fejlesztésének komoly gyakorlati jelentősége lehet. Egy megfelelő érzékelőkkel és manőverező hajtóművekkel felszerelt űreszköz képes lehet megközelíteni egy meghibásodott műholdat, ellenőrizni annak állapotát, alkatrészeket szállítani hozzá, vagy akár módosítani a pályáját. A jövőben hasonló eljárásokkal meghosszabbítható lenne egyes műholdak működési ideje, csökkenthető lenne az űrszemét mennyisége, és olyan karbantartási feladatok is elvégezhetők lennének, amelyekhez jelenleg új űreszköz indítására van szükség. Ugyanezek a képességek katonai szempontból is értékesek, hiszen egy másik műhold megközelítése lehetőséget teremthet annak megfigyelésére, működésének megzavarására vagy szélsőséges esetben fizikai beavatkozásra.
Az amerikai X–37B és a kínai űrrepülőgép közötti hasonlóság ezért túlmutat a külső kialakításon. Mindkét ország olyan autonóm, hosszú ideig pályán tartható rendszereket fejleszt, amelyek képesek különböző kísérleti berendezések szállítására, pályamódosításokra és a Földre történő visszatérésre. Az X–37B programjáról valamivel több információ ismert: a Boeing által fejlesztett, körülbelül 8,9 méter hosszú amerikai jármű már több alkalommal teljesített hosszú küldetéseket, amelyek során többek között anyagtudományi, navigációs és új kommunikációs technológiákat vizsgáltak. A katonai célú kísérletek jelentős része ugyanakkor az Egyesült Államok esetében is titkos. A kínai jármű pontos méretei és tömege továbbra sem nyilvánosak, ezért a két rendszer képességeinek részletes összehasonlítása egyelőre bizonytalan.
A DIA legújabb, Challenges to Security in Space című jelentése a kínai űrrepülőgépet egy szélesebb katonai és technológiai folyamat részeként tárgyalja. Az amerikai értékelés szerint Kína folyamatosan bővíti műholdas felderítő, kommunikációs és navigációs rendszereit, miközben olyan technológiákon is dolgozik, amelyek alkalmasak lehetnek más országok űreszközeinek működését megzavarni. A jelentés külön foglalkozik az irányított energiájú fegyverekkel, köztük a lézerrendszerekkel, amelyek megfelelő teljesítmény és célkövetési pontosság esetén zavarhatják vagy károsíthatják a műholdak érzékelőit. Az amerikai hírszerzés szerint Kína a 2020-as évek végére akár világűrbe telepített irányított energiájú rendszerekkel is rendelkezhet, ez azonban előrejelzés, és nem bizonyíték arra, hogy a most lefényképezett űrrepülőgép ilyen fegyvert hordozna.
A földi lézeres rendszerek és a világűrben működő fegyverek között fontos technológiai különbségek vannak. A földi berendezéseknek számolniuk kell a légkör fényelnyelő, szóró és torzító hatásaival, valamint a gyorsan mozgó célpontok rendkívül pontos követésével. Egy világűrbe telepített lézernél a légkör problémája nagyrészt megszűnne, ugyanakkor az energiaellátás, a hűtés, a célzás és a rendszer tömege jelentene komoly mérnöki kihívást. A műholdak elleni alkalmazás ráadásul nem feltétlenül jelentene fizikai megsemmisítést: egy optikai érzékelő átmeneti elvakítása is elegendő lehet ahhoz, hogy egy felderítő műhold bizonyos ideig ne tudja ellátni feladatát.
A 2024-ben készült, de csak 2026 októberében nagyobb felbontásban nyilvánosságra hozott fényképnek egy másik érdekes vonatkozása is van. Maga a felvétel bizonyítja, hogy a korszerű kereskedelmi képalkotó műholdak már más, Föld körül keringő űreszközökről is képesek részletes felvételeket készíteni. A Maxar, amely időközben Vantor néven működik, eredetileg elsősorban földfelszíni megfigyelési szolgáltatásairól ismert, de az űrbeli objektumok követése és fényképezése egyre fontosabb feladattá válik. A most ismertetett felvételt a beszámolók szerint a WorldView–3 műhold készítette, mintegy 90 kilométeres távolságból.
Ez a képesség az űrbiztonság szempontjából is jelentős. A Föld körüli pályákon jelenleg több ezer működő műhold és rengeteg használaton kívüli objektum található, miközben a kereskedelmi, tudományos és katonai tevékenységek egyre nagyobb területet fednek le. Az űreszközök pontos azonosítása, mozgásuk követése és esetleges rendellenes manővereik felismerése egyre fontosabbá válik, különösen akkor, amikor egyes járművek képesek más műholdak közelében működni.
A kínai űrrepülőgép történetének legfontosabb kérdése továbbra is az, hogy pontosan milyen feladatokat végez a világűrben. A rendelkezésre álló bizonyítékok alapján egy fejlett, többször felhasználható kísérleti rendszerről beszélhetünk, amelynek manőverezési és műholdakkal végzett műveleti képességei katonai érdeklődésre is számot tartanak. A most közzétett fénykép új részletekkel egészíti ki a járműről rendelkezésre álló ismereteket, de önmagában nem árulja el, milyen berendezéseket szállít, milyen kísérleteket végez, és milyen feladatokra szánják a jövőben.
A következő évek egyik meghatározó kérdése az lehet, hogy az Egyesült Államok és Kína miként használja majd ezeket a hosszú ideig működő, visszatérésre képes űrrepülőgépeket. A technológia jelentős lehetőségeket kínál a műholdak karbantartásában és az új űrtechnológiák kipróbálásában, ugyanakkor a katonai alkalmazások körüli titoktartás növeli a bizonytalanságot egy olyan környezetben, amelytől a modern társadalmak kommunikációja, navigációja és számos alapvető szolgáltatása függ.
Források: Defense Intelligence Agency – Challenges to Security in Space (2026); Ars Technica, 2026. október 27.; Popular Science, 2026. október 27.
