Az űriparban egyre világosabban látszik, hogy a rakéták önmagukban már nem jelentik a termelés végső stádiumát. A legnagyobb amerikai vállalatok ma már arra törekednek, hogy ne csupán feljuttassák a műholdakat a világűrbe, hanem maguk is üzemeltessenek olyan űrbeli infrastruktúrát, amely hosszú távon folyamatos bevételt termel.
A SpaceX ezt a modellt a Starlink műholdrendszerrel már sikerre vitte: a több ezer alacsony Föld körüli pályán keringő műholdból álló hálózat világszerte biztosít internetkapcsolatot, és mára a vállalat egyik legfontosabb üzletágává vált.
A Rocket Lab most egy hasonló irányba tett óriási lépést. A vállalat bejelentette, hogy felvásárolja az Iridium Communications céget, amely egy 66 aktív műholdból álló globális kommunikációs hálózatot üzemeltet. Ez azt jelenti, hogy a Rocket Lab a jövőben nemcsak rakétákat fejleszt és indít, valamint műholdakat gyárt, hanem saját műholdas távközlési szolgáltatással is rendelkezik. Így a cég a teljes űripari láncot lefedheti, a műhold megépítésétől és pályára állításától egészen az adatkapcsolati szolgáltatásig.
A Blue Origin jelenleg még nem működtet saját műhold-konstellációt, de az iparágban sokan arra számítanak, hogy a jövőben ez is megváltozhat. A vállalat rakétafejlesztései és növekvő űripari szerepe alapján logikus következő lépés lehet egy saját műholdas rendszer létrehozása.
Véleményem szerint már az űripar új korszakába léptünk. A jövő nyertesei valószínűleg nem azok lesznek, akik a legnagyobb rakétát építik, hanem azok, akik képesek egy teljes ökoszisztémát létrehozni: megtervezik és legyártják a műholdakat, feljuttatják őket az űrbe, majd az általuk nyújtott szolgáltatásokat is saját maguk értékesítik. A verseny tehát már nem kizárólag a rakétákról szól, hanem a világűr teljes gazdasági infrastruktúrájának kiépítéséről.
És: várjuk az első Dyson-gömböt… akkor lépünk majd a II. szintű civilizácó korszakába
