Wally Schirra neve talán kevésbé ismert, mint Alan Shepardé vagy John Glenné, pedig a Mercury-program egyik legfontosabb alakja volt. Ő lett az egyetlen ember, aki a NASA első három emberes űrprogramjában – a Mercury, a Gemini és az Apollo korszakában – is repült. Pályafutása jól mutatja, hogyan jutott el az amerikai űrkutatás a néhány órás Föld körüli keringésektől egészen a Holdra vezető utak előkészítéséig.
Walter Marty Schirra Jr. 1923. március 12-én született a New Jersey állambeli Hackensack városában. Édesapja pilóta volt, édesanyja pedig repülőbemutatókon vett részt, így a repülés világa már gyermekkorában körülvette. A második világháború idején az Egyesült Államok Haditengerészeti Akadémiáján tanult, majd vadászpilótaként szolgált.
A háború után tesztpilóta lett, ami akkoriban az egyik legveszélyesebb és legelismertebb repülős szakmának számított. A sugárhajtású repülőgépek fejlődése rengeteg új kihívást jelentett, a tesztpilóták pedig gyakran olyan helyzetekkel találkoztak, amelyekre korábban senki sem készülhetett fel. Ez a tapasztalat később nagy előnyt jelentett számára az űrhajós-kiválasztások során.
1959-ben Schirrát beválasztották az úgynevezett „Mercury Seven” csoportba, az Egyesült Államok első hét űrhajósa közé. A csoport tagjai között volt Alan Shepard, Gus Grissom, John Glenn, Scott Carpenter, Gordon Cooper és Deke Slayton is. Akkor még senki sem tudta biztosan, hogy az ember képes-e hosszabb időt tölteni az űrben, vagy hogyan reagál majd a súlytalanságra.
Schirra első űrrepülésére 1962. október 3-án került sor a Mercury-Atlas 8 küldetésen. Űrkapszulája a Sigma 7 nevet kapta. A küldetés hat Föld körüli keringést teljesített, és közel kilenc órán át tartott. A Sigma 7 repülés különlegessége az volt, hogy Schirra rendkívüli pontossággal hajtotta végre a feladatokat. Tudatosan takarékoskodott az üzemanyaggal, és minimális korrekciókat végzett. A repülés végén még jelentős mennyiségű hajtóanyag maradt a fedélzeten, ami bizonyította, hogy a Mercury-kapszula sokkal hatékonyabban irányítható, mint azt korábban gondolták. A NASA számára ez nagyon fontos tapasztalat volt a későbbi hosszabb küldetések tervezésénél.
A Gemini-program idején az űrverseny új szakaszba lépett. A cél már nem csupán a Föld körüli repülés volt, hanem olyan technikák elsajátítása, amelyek nélkül a Hold elérése elképzelhetetlen lett volna. 1965 decemberében Schirra a Gemini–6A küldetés parancsnokaként repült, társa Thomas Stafford volt. A küldetés történelmet írt, amikor első alkalommal sikerült két emberes űrhajót egymáshoz közel manőverezni a világűrben. A Gemini–6A és a Gemini–7 között mindössze néhány méteres távolság alakult ki.
Ma egy ilyen manőver természetesnek hat, hiszen az űrállomások rendszeresen fogadnak érkező járműveket. Az 1960-as évek közepén azonban senki sem tudta biztosan, hogy két, több mint 28 000 km/órás sebességgel keringő űrhajó képes lesz-e biztonságosan találkozni. A sikeres randevú bizonyította, hogy a Hold-program egyik legfontosabb művelete megvalósítható.
Schirra harmadik űrrepülésére 1968 októberében került sor az Apollo–7 küldetésen. Ez volt az első emberes Apollo-repülés azután, hogy az Apollo–1 földi tűzesetében három űrhajós életét vesztette.
Az Apollo–7 küldetés célja az új holdűrhajó alapos tesztelése volt Föld körüli pályán. Schirra, Donn Eisele és Walter Cunningham tizenegy napon át keringett a bolygó körül. A repülés során több mint 160 alkalommal kerülték meg a Földet, és bizonyították, hogy az Apollo-rendszer készen áll a következő lépésekre.
A küldetés alatt Schirra és társai erős megfázással küzdöttek. A súlytalanságban az orrdugulás sokkal kellemetlenebb, mint a Földön, ezért többször konfliktusba kerültek a földi irányítással. Schirra határozott személyiség volt, és nem rejtette véka alá a véleményét, ha úgy érezte, hogy a legénység biztonsága vagy egészsége veszélybe kerülhet.
Az Apollo–7 sikeres teljesítése után Schirra visszavonult az aktív űrhajós szolgálattól. Ekkor már három különböző űrhajótípussal repült, ami egyedülálló teljesítménynek számított.
A NASA elhagyása után televíziós szakkommentátorként dolgozott. Több Apollo-küldetés közvetítésében is részt vett, így sok amerikai néző az ő magyarázatain keresztül ismerhette meg a Hold-program eseményeit.
Wally Schirra 2007. május 3-án hunyt el, 84 éves korában.
