Tudtad, hogy az Oriont európai gyártású egység viszi el a Holdig?
Az European Service Module az Orion meghajtó es navigációs képességekkel rendelkező egysége, és számokban mérve is lenyűgöző.
A modult az European Space Agency fejlesztette, fővállalkozója az Airbus Defence and Space. Ez az egység biztosítja az energiát, a hajtást és az életfenntartáshoz szükséges erőforrásokat.
Az ESM hajtóműrendszere különösen komplex. Összesen 33 hajtómű dolgozik benne: egy nagy főhajtómű, amely a nagy pályamódosításokat végzi, 8 segédhajtómű (auxiliary thrusters), amelyek finomabb manőverekre szolgálnak, valamint 24 kisebb helyzetvezérlő fúvóka, amelyek az űrhajó orientációját szabályozzák. Ezek együtt teszik lehetővé, hogy az Orion pontosan navigáljon a Föld és a Hold között.
Az üzemanyagkészlet sem kicsi: a modul körülbelül 8,6 tonna hajtóanyagot hordoz. Ez az energiatartalék elegendő ahhoz, hogy az űrhajó végrehajtsa a kritikus manővereket, például a Hold melletti elrepülést, pályakorrekciókat és a visszaindulást a Föld felé, amelyet a gravitáció segítségével végrehajtott manőver segít.
Az ESM emellett négy nagy napelemszárnyával biztosítja az elektromos energiát, miközben vizet és levegőt is szállít a személyzet számára. Bár a kapszula látványosabb, valójában ez a modul az, ami „életre kelti” az egész rendszert.
Az Apollo szervízmodulja
Az Apollo szervizmodul egyszerűbb, de robusztus rendszer volt. Egyetlen nagy főhajtóműre (SPS) támaszkodott, és az elektromos energiát üzemanyagcellák termelték, amelyek hidrogént és oxigént használtak. Ez egyben ivóvizet is előállított – elegáns, de korlátozott kapacitású megoldás. Egy fő hajtóművel és viszonylag kevés irányító fúvókával dolgozott. A hajtóművek működési feladata is eltér: az Apollo SPS egyetlen kritikus egység volt, míg az Orion rendszere jobban szétosztja a feladatokat több hajtómű között. Ez az egység a hatvanas években celra optimalizált mérnöki csúcsteljesítmény volt, az Orion ezzel szemben már kellő redundáns biztonsági elemeket tartalmaz hozzá képest.
Emlékszünk a leghíresebb Apollo modulra? Én igen! Az Apollo Service Module meghibásodása az Apollo 13 küldetés során az űrrepülés történetének egyik legismertebb balesete lett (talán mindannyian láttuk az esetből készült filmet is).
A probléma 1970. április 13-án kezdődött, amikor az egyik oxigéntartály felrobbant a szervizmodulban. Az oxigén nemcsak a légzéshez kellett, hanem az elektromos áramot termelő üzemanyagcellák működéséhez is. Amikor a tartály megsérült, gyors láncreakció indult el: az oxigén elszökött, az üzemanyagcellák leálltak, és az űrhajó szinte teljesen elvesztette az elektromos energiáját.
A robbanás oka egy korábbi, még a földi tesztek során kialakult hiba volt. A tartályban lévő vezetékek szigetelése megsérült, és amikor az űrhajósok egy rutin keverési (stir) műveletet végeztek, a sérült vezeték szikrát okozott. Ez a tiszta oxigénnel teli környezetben robbanáshoz vezetett.
Huston, we have a problem: az űrkutatás talán második leghíresebb mondata (az első mindenképp a “Kis lépés az embernek…” kezdetű lehet.
A szervizmodul súlyosan megsérült: az egyik oldala gyakorlatilag leszakadt, és több rendszer használhatatlanná vált. Mivel a szervizmodul biztosította volna az energiát és a hajtást, a küldetés azonnal megszakadt.
A megoldás az volt, hogy az űrhajósok átköltöztek a holdkompba, amely „mentőcsónakként” szolgált. A mérnökök a Földön és az űrhajósok együttműködve improvizált megoldásokat dolgoztak ki, hogy életben maradjanak és visszatérjenek.
Amikor később leválasztották a szervizmodult, a kamera először mutatta meg a sérülés mértékét: egy hatalmas darab hiányzott az oldalából. Ez a drámai látvány megerősítette, milyen közel volt a küldetés a katasztrófához.
