Az Artemis-program új terve szerint a SpaceX holdkompjának többször is üzemanyagot kell felvennie a Föld körüli pályán, mielőtt elindulhat az űrhajósokkal a Hold felé.
A NASA Artemis-programjának egyik legnagyobb technikai kihívása továbbra is megoldatlan: pontosan hány Starship-indításra lesz szükség ahhoz, hogy amerikai űrhajósok ismét leszállhassanak a Hold felszínére? A SpaceX főnök, Elon Musk szerint hat-nyolc üzemanyag-szállító repülés is elegendő lehet, más szakértői becslések viszont akár huszonkettővel számolnak. A bizonytalanság mögött egy rendkívül összetett űrbeli üzemanyag-ellátó rendszer áll, amelynek működését a vállalatnak még igazolnia kell. A NASA októberben bemutatott új küldetési terve ráadásul egy további elemmel bővítette a folyamatot: a Starship holdkompja két különböző Föld körüli pályán is üzemanyagot vehet fel, mielőtt találkozna az űrhajósokat szállító Orion űrhajóval.
Az Apollo-program idején a Holdra induló Saturn V rakéta egyetlen indítással juttatta az űrbe a teljes holdexpedícióhoz szükséges űreszközöket és üzemanyagot. A NASA jelenlegi terve ettől alapvetően eltér. Az Artemis-program űrhajósai az SLS hordozórakétával és az Orion űrhajóval indulnak, a Hold felszínére azonban egy külön fejlesztett leszállóegység viszi őket. A SpaceX erre a feladatra a Starship módosított változatát készíti, amely jóval nagyobb az Apollo holdkompjánál, és a Hold körüli pályáról képes lesz leszállni, majd innen felemelkedni az ott várakozó Orionhoz. A hatalmas űrhajó mozgatásához azonban olyan sok folyékony oxigénre és metánra van szükség, hogy a Földről történő felszállás után további üzemanyag-utántöltés nélkül nem tudná teljesíteni a küldetést.
A megoldás egy Föld körüli pályán működő üzemanyag-raktár, amely lényegében egy erre a célra átalakított Starship lenne. A SpaceX először ezt az űreszközt állítaná alacsony Föld körüli pályára, majd egymás után indítaná az üzemanyag-szállító Starshipeket. Mindegyik tankernek találkoznia kellene a raktárral, össze kellene kapcsolódnia vele, és át kellene adnia a szállított hajtóanyagot. Amikor elegendő üzemanyag gyűlt össze, elindulhatna maga a holdkomp is, amely a raktárhoz csatlakozva feltöltené tartályait. Ez már önmagában is komoly technikai feladat, hiszen a rendkívül alacsony hőmérsékleten tárolt folyadékokat súlytalanságban kell mozgatni két hatalmas űreszköz között, miközben a párolgási veszteséget is a lehető legkisebbre kell csökkenteni.
Az Artemis IV küldetéséhez kidolgozott üzemanyag-feltöltési tervben a Starship több Föld körüli pályán hajt végre manővereket. Az októberben ismertetett új elképzelés szerint azonban az első feltöltés még nem fejezné be az előkészületeket. A holdkomp az alacsony Föld körüli pályáról egy magasabb pályára emelkedne, amelyet a NASA „final tanking orbit”, vagyis végső üzemanyag-feltöltési pálya néven jelöl. Közben újabb tankerek érkeznének a korábban használt üzemanyag-raktárhoz, hogy ismét feltöltsék annak tartályait. A raktár ezután maga is pályát változtatna, találkozna a magasabban várakozó holdkomppal, és másodszor is üzemanyagot adna át neki. A holdkomp csak ezt követően emelkedne arra a magas Föld körüli pályára, ahol az Orionnal találkozna. A NASA szerint a kétlépcsős feltöltési rendszer nagyobb rugalmasságot biztosíthat az indítások időzítésében, és az új repülési útvonallal együtt csökkentheti a szükséges üzemanyag teljes mennyiségét.
Az új küldetési terv másik lényeges változása, hogy az Orion és a Starship már a Föld körül összekapcsolódna, majd a Starship hajtóművei gyorsítanák a két űrhajót a Hold felé. A korábbi elképzelésben az Orion saját hajtóműveivel érte volna el a Hold körüli, erősen elnyúlt pályát, ahol a holdkomp várakozott volna rá. Az új megoldásnál a két űrhajó együtt érkezne alacsony Hold körüli pályára, ahonnan a Starship két űrhajóssal leszállna a felszínre, miközben két társuk az Orion fedélzetén maradna. A felszíni küldetés után a holdkomp visszatérne a Hold körüli pályára, átadná utasait az Orionnak, amely ezután hazaszállítaná a teljes legénységet. Az alacsonyabb Hold körüli pálya rövidebb utat jelent a leszállóegység számára, és csökkentheti a visszatéréshez szükséges időt is.
A nagy kérdés továbbra is az, hogy mindehhez hány indítás szükséges. A NASA korábbi ellenőrzéseiben szerepeltek tíznél több tankert igénylő forgatókönyvek, egyes újabb szakértői becslések pedig huszonkét üzemanyag-szállító repülést is elképzelhetőnek tartanak. Musk ezzel szemben hat-nyolc repülésről beszélt. Ezek a számok eltérő feltételezéseken alapulnak, ezért közvetlen összehasonlításuk sem egyszerű. A tényleges igény attól függ, mennyi üzemanyagot képes egy tanker pályára juttatni, mekkora veszteséggel jár az átfejtés és a hosszabb tárolás, illetve mennyi hajtóanyagot takarít meg az átdolgozott repülési útvonal. Ráadásul a tankerek számán felül magát az üzemanyag-raktárt és a holdkompot is fel kell juttatni az űrbe.
Az üzemanyag-szállító repülések száma közvetlenül befolyásolja a küldetés költségét, időigényét és megbízhatóságát. Ha például húsz tankerindítás szükséges, akkor húsz alkalommal kell sikeresen pályára állítani egy Starshipet, végrehajtani az automatikus megközelítést és összekapcsolódást, majd átfejteni az üzemanyagot. A műveletsor egyes lépései között a raktárnak hosszabb ideig kell megőriznie a kriogén hajtóanyagot, miközben a tartályokat érő napsugárzás és a hőszigetelés tökéletlensége miatt folyamatos hőterheléssel kell számolni. A SpaceX újrafelhasználható rakétarendszere éppen az ilyen gyakori indítások gazdaságos végrehajtására készül, de a holdprogram megvalósításához a gyors újraindítás, a rendszeres pályára állítás és a nagy mennyiségű üzemanyag átadása egyaránt megbízhatóan működő technológiává kell váljon.
A NASA 2026 márciusában átalakította az Artemis-program menetrendjét, így a korábban Holdra szállásra tervezett Artemis III küldetés 2027-ben már Föld körüli pályán végrehajtott találkozási és dokkolási próbákra összpontosít. A következő nagy cél a 2028-ra tervezett emberes Holdra szállás, amelyhez a SpaceX Starshipje és a Blue Origin Blue Moon leszállóegysége egyaránt fejlesztés alatt áll. A NASA egyelőre nem rendelte hozzá véglegesen egyik vállalat járművét sem az első leszálláshoz, a döntés a fejlesztések előrehaladásától és a sikeres tesztektől függ. Mindkét vállalatnak személyzet nélküli holdi leszállással kell igazolnia rendszere működését, mielőtt űrhajósokat szállíthatna. NASA
Ha a SpaceX képes lesz rendszeresen nagy mennyiségű hajtóanyagot feljuttatni, tárolni és átadni a Föld körüli pályán, az alapvetően megváltoztathatja a távolabbi űrmissziók tervezését. A jövő űrhajóinak ugyanis nem feltétlenül kellene a teljes útjukhoz szükséges üzemanyaggal elindulniuk a Föld felszínéről: a pályán feltöltött járművek nagyobb hasznos terhet szállíthatnának a Holdra, később pedig a Mars felé is. Ehhez azonban előbb bizonyítani kell, hogy a sok egymásra épülő indítás és űrbeli művelet biztonságosan, kiszámíthatóan és elfogadható költséggel végrehajtható.
Ha minden igaz, jövőre láthatjuk az első űrbeli üzemanyag átfejtést is. A tényleges indításszámot és a feltöltési terv működőképességét végül a repülési tesztek fogják eldönteni.
Források: Space.com – Josh Dinner, 2026. november 3. · NASA – Artemis leszállóegységek új küldetési terve, 2026. október 23.
