Amikor a görög mítoszok találkoztak a science fictionnel
Az új Odüsszeia film kapcsán futottam bele egy régebbi animációs sorozatba. 1981-ben bemutatott rajzfilmsorozat, az Ulysses 31 (franciául Ulysse 31) Homérosz több mint 2700 éves eposzát helyezte át a 31. századba, ahol az evezős hajó helyett egy csillaghajó, a szirének helyett idegen világok, a Küklopsz és az Olümposz is futurisztikus köntösben jelent meg. A sorozat mára kultikus státuszt ért el a sci-fi rajongók körében. Sci-fi extra cikk a hétre.
A történet főhőse Ulysses, aki a hatalmas Odyssey űrhajó kapitánya. Miután legyőzi a Küklopszot, magára haragítja Zeuszt, aki különös büntetést szab ki rá: legénységét mély álomba taszítja, és arra ítéli, hogy az univerzum ismeretlen vidékein bolyongjon addig, amíg meg nem találja Hádész birodalmát. Az út során vele tart fia, Télemakhosz, a kék bőrű Thémis, öccse Noumaios és a kis robot, Nono.
A sorozat igazi különlegessége, hogy a klasszikus görög mítoszokat nem egyszerűen újrajátssza, hanem sci-fi környezetbe ülteti át: az istenek fejlett, szinte kozmikus hatalmakként jelennek meg, az Olümposz egy másik dimenziónak tűnik, a szörnyek pedig futurisztikus gépek vagy idegen lények formáját öltik. Ennek ellenére a történetek központi kérdései változatlanok maradnak: a hazatérés vágya, az emberi kitartás, a kíváncsiság és a szabadság.
Az Ulysses 31 francia–japán koprodukció volt. A DIC Audiovisuel és a Tokyo Movie Shinsha (ma TMS Entertainment) közösen készítette, ami akkoriban ritkaságnak számított. A nyugati történetmesélés és a japán animációs stílus találkozása sajátos látványvilágot eredményezett, amely jelentősen eltért a korszak amerikai rajzfilmjeitől. A sorozat 26 epizódból állt, Franciaországban 1981 októberében mutatták be.
Bár Észak-Amerikában soha nem vált igazán ismertté, Európa számos országában komoly rajongótábora alakult ki. Sok néző számára ez volt az első olyan rajzfilmsorozat, amely a görög mitológiát és a világűrt egyetlen történetben kapcsolta össze. Ma is sokan emlékeznek rá úgy, mint az egyik legkülönlegesebb 1980-as évekbeli sci-fi animációra, amelynek hangulata és zenéje évtizedekkel később is könnyen felismerhető.
Az elmúlt napokban ismét reflektorfénybe került a sorozat, részben Christopher Nolan Odüsszeia-filmje miatt. Sokan fedezik fel újra, hogy a mítosz modern feldolgozásának egyik legmerészebb változata valójában már több mint négy évtizeddel ezelőtt megszületett – lézersugarakkal, csillaghajókkal és az Olümposz isteneivel a galaxisok között.
