A japán Hayabusa2 űrszonda ismét bebizonyította, hogy küldetése messze nem ért véget a Ryugu-minták 2020-as sikeres hazahozatalával. Július 5-én nagy sebességgel elrepült a Torifune (98943) kisbolygó mellett, és olyan közeli felvételeket készített róla, amelyek újabb bepillantást engednek a Naprendszer legősibb égitestjeinek világába. A mintegy 100 millió kilométerre lévő aszteroida különleges alakja miatt két különálló sziklának látszik, valójában azonban egyetlen, úgynevezett kontakt kettős (contact binary) objektumról van szó.
A Torifune körülbelül 450 méter átmérőjű, vagyis nagyjából négy és fél futballpályányi hosszúságú égitest. Két nagyobb tömbből áll, amelyeket egy keskeny „nyak” köt össze. Az ilyen formák arra utalnak, hogy a Naprendszer korai időszakában két kisebb aszteroida rendkívül kis sebességgel ütközött egymásnak, majd nem pattantak szét, hanem a saját gravitációjuk összekapcsolta őket. Ez sokkal inkább hasonlít egy óvatos összekapcsolódásra, mint egy látványos kozmikus becsapódásra.
A Hayabusa2 a legközelebbi megközelítés során mindössze 1–10 kilométeres távolságban suhant el az aszteroida mellett, miközben relatív sebessége meghaladta az 5 km/s-ot, vagyis körülbelül 18 000 km/h volt. Egy ilyen repülés során nincs lehetőség hosszú megfigyelésekre: a műszereknek és a fedélzeti számítógépeknek másodpercek pontosságával kell működniük, hiszen a legjobb felvételek néhány pillanat alatt készülnek el.
A látható fényben dolgozó kamera mellett az űrszonda infravörös kamerát is használt. Az infravörös képek a felszín hőmérsékletét mutatják meg, amiből a kutatók következtetni tudnak arra, hogy mennyire poros vagy sziklás az adott terület, illetve milyen gyorsan melegszik fel és hűl le az anyag. Ezek az adatok segítenek megérteni, milyen szerkezetű az aszteroida, és mennyire laza vagy tömör a belseje.
A Torifune meglátogatása egy hosszú, tízévesre tervezett kiterjesztett küldetés része. Miután a Hayabusa2 sikeresen visszahozta a Ryugu mintáit – amelyekben többek között a DNS és az RNS mind az öt nukleobázisát is kimutatták –, az űrszonda új feladatot kapott. A mostani elrepülés egyfajta főpróba volt a következő nagy célpont előtt.
Ez a célpont a 1998 KY26 jelű apró kisbolygó lesz, amelyhez a tervek szerint 2031-ben érkezik meg az űrszonda. Ez az égitest mindössze 11 méter átmérőjű, vagyis kisebb egy városi busznál, és olyan gyorsan forog, hogy teljes fordulatot tesz néhány perc alatt. Ha a Hayabusa2 sikeresen pályára áll körülötte, az lesz az eddigi legkisebb aszteroida, amelyet egy űrszonda részletesen tanulmányozott.
Minden egyes újonnan megfigyelt kisbolygó segít pontosabban megérteni, hogyan épültek fel a bolygók több mint 4,5 milliárd évvel ezelőtt, és milyen szerkezetűek azok az égitestek, amelyek közül néhány a jövőben akár a Föld közelébe is kerülhet. Ez az ismeret egyszerre szolgálja a bolygókutatást és a jövőbeli bolygóvédelmi technológiák fejlesztését.
