Amikor az emberiség első csillagközi hírnöke lassan kifogy az energiából, a mérnököknek néha fájdalmas döntéseket kell hozniuk. A NASA és a Jet Propulsion Laboratory szakemberei április 17-én lekapcsoltak egy közel fél évszázada működő műszert a legendás Voyager 1 fedélzetén, hogy maga az űrszonda tovább élhessen.
A leállított berendezés, az úgynevezett alacsony energiájú töltött részecskék kísérlete (LECP), 1977 óta szinte megszakítás nélkül dolgozott. Ez az eszköz ionokat, elektronokat és kozmikus sugárzást mért, és kulcsszerepet játszott abban, hogy megértsük, milyen is a Naprendszeren túli tér – az a ritka, de dinamikus közeg, amelyben a csillagközi részecskék és energia áramlik. A Voyager-űrszondák az egyetlen ember alkotta eszközök, amelyek ilyen távolról képesek közvetlen adatokat küldeni erről a titokzatos régióról.
A probléma prózai, de elkerülhetetlen: az energia. A Voyager 1 radioizotópos termoelektromos generátorral működik, amely a plutónium bomlásából származó hőt alakítja elektromossággá. Ez a rendszer megbízható, de nem örökéletű – évente körülbelül 4 wattal csökken a teljesítménye. Közel 50 év után minden watt számít. A mérnökök már korábban is kikapcsoltak fűtőberendezéseket és műszereket, miközben ügyelniük kell arra, hogy az űrszonda ne hűljön le annyira, hogy például az üzemanyagvezetékek megfagyjanak.
A döntést egy váratlan esemény is sürgette. Február végén egy rutin forgási manőver során a szonda energiaszintje hirtelen leesett. Ha ez tovább csökkent volna, a fedélzeti védelem automatikusan lekapcsolta volna a rendszereket, ami kockázatos és időigényes helyreállítást igényel. A földi csapat inkább elébe ment a problémának.
Bár egy tudományos műszer kikapcsolása mindig fájdalmas, a küldetés még nem ért véget. A Voyager 1 fedélzetén továbbra is működik két másik berendezés: az egyik a plazmahullámokat „hallgatja”, a másik a mágneses teret méri. Ezek az eszközök még mindig olyan adatokat küldenek, amelyekhez hasonlóval egyetlen más űreszköz sem szolgálhat – egy olyan térségből, amelyet ember alkotta szerkezet még soha nem vizsgált.
A mostani lépés nem hirtelen döntés volt. A tudósok és mérnökök évekkel ezelőtt megtervezték, milyen sorrendben kapcsolják le a rendszereket, hogy a lehető legtovább fenntartsák a küldetést. A tíz eredeti műszercsomagból már hetet leállítottak, és a LECP következett a listán. A Voyager 2-n ugyanezt a műszert már 2025-ben kikapcsolták.
A távolság szinte felfoghatatlan: a Voyager 1 több mint 25 milliárd kilométerre jár a Földtől. Egyetlen parancs közel egy napig utazik, mire eléri az űrszondát, és maga a leállítási folyamat is több mint három órán át tart.
A mérnökök azonban egy apró reményt meghagytak: a műszer egyik kis motorja tovább működik, mert alig fogyaszt energiát. Ha a jövőben sikerül energiát felszabadítani, talán újra életre kelhet a berendezés.
A következő lépés még merészebb. A szakemberek egy „Big Bang” becenévre hallgató átalakításon dolgoznak, amely során egyszerre több rendszert cserélnek alacsonyabb fogyasztású megoldásokra. Először a Voyager 2 lesz a tesztalany 2026 májusában és júniusában, majd ha minden jól megy, nyáron a Voyager 1 is megkaphatja ezt az „energiatakarékos újrahangolást”.
A Voyager története így nem lezárul, hanem átalakul. Minden lekapcsolt műszer egy újabb kompromisszum, de egyben egy újabb esély is arra, hogy az emberiség legtávolabbi követe még egy kicsit tovább kommunikáljon velünk a csillagok közötti sötétségből.
