A Gemini 5 rakétájának egyik fokozata úgy úszott a vizen, mint most a Starship
1965. augusztus 21-én a Cape Canaveral 19-es indítóállásáról startolt a Gemini–5. Gordon Cooper és Pete Conrad űrhajóját a Gemini-program számára átalakított Titan II GLV hordozórakéta emelte pályára. Az Gemini kapszula leválása után az első fokozat az Atlanti-óceán felé zuhant. A rakéta nagy része elveszett, egy körülbelül 8,2 méter hosszú szakasz azonban a becsapódást követően a felszínen maradt. A USS Du Pont romboló mintegy 730 kilométerre Cape Canaveraltól találta meg és emelte ki a tengerből. Kicsit Ship 40 érzésem volt, hogy kihorgásszák Ausztrália partjainál, ne jó, nem teljesen olyan.
Cooper és Conrad közel nyolc napot, pontosabban 190 óra 55 percet töltött a világűrben. Ezzel új emberes űrrepülési időtartamrekordot állítottak fel, miközben a NASA számára azt is igazolták, hogy az emberi szervezet és az űrhajó rendszerei képesek végig működni egy olyan hosszúságú küldetésen, amely már megfelelt egy későbbi holdutazás várható időtartamának.
A Gemini–5 történetének azonban van egy kevésbé ismert szereplője is: a Titan II első fokozatának egy hatalmas darabja. A fokozat repülés közben megközelítőleg 9545 km/h sebességet ért el, majd ballisztikus pályán tért vissza. Az óceán felszínét a becslések szerint még mindig mintegy 435 km/h sebességgel érte el. Ennek ellenére a tartályszerkezet jelentős része egyben maradt, és elegendő felhajtóerővel rendelkezett ahhoz, hogy ne süllyedjen azonnal a mélybe.
A megmaradt szakasz különösen érdekes a Titan II szerkezete miatt. A rakéta rendkívül vékony falú, könnyű tartályokkal készült, hiszen minden fölösleges szerkezeti tömeg csökkentette volna a pályára juttatható tömeget. A ma látható horpadások, gyűrődések és sérülések ezért egy olyan szerkezeten keletkeztek, amelyet eredetileg függőleges rakétaként, belső nyomás alatt történő működésre terveztek, és nyilvánvalóan nem a több száz km/h sebességű tengeri becsapódás túlélésére.
A roncs később évtizedeken keresztül Huntsville-ben volt kiállítva. 2023-ban az U.S. Space Force Historical Foundation közreműködésével visszaszállították oda, ahonnan 58 évvel korábban elindult: Cape Canaveralra. Ma a Cape Canaveral Space Force Station történelmi Hangar C épületében őrzik.
A fennmaradt darab egyedülálló emléke a Gemini-korszaknak: ez az egyetlen ismert, visszaszerzett Titan hordozórakéta-szakasz, valamint az egyetlen olyan rakétafokozat, amelyet egy NASA emberes küldetésének indítása után sikerült visszahozni még az űrrepülőgép-korszak előtt.
A fotókon ugyanaz a szerkezet követhető végig három különböző korszakban: a Titan II részeként az 1965-ös indításkor, az Atlanti-óceánból történő kiemelés közben, majd közel hat évtizeddel később, amikor ismét Cape Canaveralra érkezett.
#Gemini5 #Gemini #TitanII #NASA #CapeCanaveral #űrkutatás #űrtörténelem
