A Starship 37 pályára állás után heves plazmavihar közepette belépett a légkörbe, majd a belly-flop (hasra fordulasi) manőver utáni ereszkedés végén beindította három középső kormányozható, légköri raptor hajtóműveit, függőleges helyzetbe állt, és sikeresen vízre szállt az Indiai-óceánon
Érdemes megfigyelni, hogy a plazma vihar mennyire elszínezte a hajó testét azon az oldalon, amelyet fed hővédő burkolat. Vajon károsodtak-e a hővédő csempék?
Az is különleges, hogy az orrkúp fehér – vajon ez még az orrkupban lévő tankból lévő alacsony hőmérsékletű üzemanyagtól származik? Vagy ez is a plazma heves színjátékának következménye?
A kinagyított képen úgy tűnik, mintha a hajótest közepvonala nagyobb igénybevételnek lett volna kitéve: mintha erre a részre koncentrálódott volna a legintenzívebb hőterhelés. A fehér vonalak talán a hővédő csempék belső, fehér, cementszerű anyagából származnának ( esetleg megsérültek, és így szóródott szet az anyag). A nagy hőterhelés tenyere utal az is, hogy a hajtóműszoknyán keletkezett átégés is erre a közepvonalra esik ( és mint tudjuk, egyes helyeken kísérleti hővédő csempék voltak, vajon ezen a ponton is?). Több helyen elhagytak a hővédő csempét, egyes helyeken csak a csupasz rozsdamentes acél volt, de a hajó mégis túlélte az intenzív hő- és erőhatasokat.
Sok érdekes kérdés merül fel a képeket nézve, de egy biztos: ez a meredek érkezési szög a csúcsra hajtotta a hajót, kihozta belőle a maximumot, és különleges festéssel látta el, amire csak az űr és a légkör határának mostoha körülményei képesek! A következő repülés során talán már egy enyhébb szögben lép majd be a Starship 38, ami egy sokkal jobban túlélhető értekezést jelent majd.
