A James Webb Űrteleszkóp (JWST) infravörös kameráit a Szaturnusz Titán nevű holdjára irányította, így a csillagászok ismét szemügyre vehetik a Naprendszer legnagyobb és egyik legszokatlanabb holdját.
Az egyetlen olyan Hold, amelynek sűrű légköre van, és a Földön kívül ez az egyetlen olyan világ, amelynek felszínén lévő folyadéktestek, köztük folyók, tavak és tengerek találhatók – bár a folyadék feltehetően metán, etán és más, az emberre mérgező szénhidrogének.
A felhők alakulása a Titánon november 4. és november 6. közötti 30 órában, ahogyan azt a James Webb Űrteleszkóp (fent) és a Keck Teleszkóp közeli infravörös kamerái látták. A Titán itt látható túlsó félgömbje a Földről és a Napról nézve balról (hajnal) jobbra (este) forog. Úgy tűnik, hogy az A felhő befordul a képbe, míg a B felhő vagy szétoszlani látszik, vagy a Titán pereme mögé bújik. A felhők sem a Titánon, sem a Földön nem tartósak, így a november 4-én látottak nem biztos, hogy azonosak a november 6-án látottakkal. (A kép forrása: NASA/STScI/Keck Obszervatórium/Judy Schmidt)
Az új megfigyelések a földi távcsövek által végzett megfigyelésekkel együtt segítenek a csillagászoknak megérteni a Titán időjárási viszonyait a NASA 2027-ben indítandó, Dragonfly nevű, a Holdra irányuló küldetése előtt. A többrotoros leszállóegységként működő Dragonfly a Titán egyedülálló környezetének lakhatóságát fogja felmérni, vizsgálni fogja a hold szokatlan kémiai elegyet, és a víz- vagy szénhidrogén-alapú élet jeleit fogja keresni.
A csillagászok évtizedek óta figyelik a Titánt, már a Voyager 1980-as találkozása előtt. Az elmúlt mintegy 25 évben nagy teljesítményű földi és orbitális teleszkópokat összpontosítottak a műholdra, kiegészítve a NASA Szaturnuszra irányuló Cassini-missziójának megfigyeléseit, amely 2004 és 2017 között figyelte meg a Titánt. A Kaliforniai Egyetem (Berkeley) csillagásza, Imke de Pater számos Titán-megfigyelést vezetett a hawaii Keck-teleszkópok nagy felbontású adaptív optikájának segítségével.
(Berkeley Egyetem)
